Vozári Dezső: Varázslat nélkül

Ígér az éj

PRÁGAI HAJNAL Két maharadzsa s egy Napóleon karöltve baktat el a maszkabálból; egy kóborló eb megszagolja őket, s eszeveszetten fut el a sötétbe. Szent Vencel tere köd-ingben szunyókál, s a hó cikcakkos csipkét told az inghez; mindenki alszik, csak a törvény éber: a rendőr áll a sarkon gémberedve. És téveteg vonalban részegek vonúlnak el a síkos trotoáron, mint olcsó dráma züllött árnyai. Hová megyünk ? Ah, messze még a holnap, s a tegnap mindörökre elszaladt. E furcsa és időtlen téli óra nyakunkba ült, mint síri szörnyeteg. Éjjel van még, tornyok se énekelnek, a gépek jobb világról álmodoznak, éjjel van még, csak a kisúrolt csarnok józan fényében áll és vár a tej. 44