Vozári Dezső: Varázslat nélkül

Elsüllyedt világ (1924-1935)

Tavasz volt akkor, gyöngyvirágok nyíltak, itt-ott egy gázcsap is kinyílt s egy penge, revolver dörrent és hurokba fonva kötél hintált fényes ablakkilincsen. Valami hívott. Mentem. Vigye kánya! Örüljön más a nőknek és boroknak. Egyszer víg volnék, máskor szomorú, így él, barátaim, az, aki nincsen. Mi történt ? Semmi. Süt a nap tovább, s a holdsugár továbbra inspirálja a bágyadt költőt. Minden egyre megy. Az élet szép és jó, jó a halál, fölöttem nárcisz, mályva, rezeda, alattam sár és láva alszanak. Unatkozom, se nőm, se cimborám. Üzenjetek az édes föld alá! 25