Vozári Dezső: Varázslat nélkül

Elsüllyedt világ (1924-1935)

AZ UTOLSÓ KONFLIS „Elmúlik minden" — szólt a költő —, „a dics, a dal, a rang, a bér." Egy régi konflis áll a sarkon, és éhes lova enni kér. Szerény és csendes, mert mihaszna. Lebírta őt az emberész, az elmúlás sír vak szemében. Sofőr, pilóta, tengerész motorja zúg a messzi tájon, traktortól hangos a határ, a technika most orgiázik, villanyra jár már a batár. Dédapja még csatákban hordott erős hátán vad marconát, és gázolt vérbe, gázolt jajba, és gázolt minden harcon át. Elmúlik minden, és az élet testet és lelket megaláz, ő csak vén háziorvost vontat az őszben, ha a náthaláz kohójában sülünk vörösre, s gyötör alázat és gyalázat. Az volt a sorsa, hogy legyőzze és virslibe töltse a század. 24