Vozári Dezső: Varázslat nélkül

Elsüllyedt világ (1924-1935)

AZ ÉNEKLŐ VÁROS Nem a szférák zenéje ez, óh, nem angyali trombita, ha a város horkanva felébred és a nappal savószínű ködében fázósan meg-megremegve, monoton énekébe kezd. Nem mennyei fuvola, cseng, zúg, ropog, recseg, nyekkenve surran a pneumatik. Kihaitja szirmait a világ, mint liliom, rózsa; nem rózsa, nem liliom, a benzin, a por, az olaj vegyült össze illatoddá, civilizáció! Nem angyali trombita. Vért és salakot köpköd. Halló, emberiség, felhőkarcolóidat nézem, derűvel szívemben, valamint a nálam bölcsebb Walt Whitman a zöld fiivek gyarapodását figyelte. Nem a szférák zenéje. Szemetesautó csatazaja dübörög a boulevard-on végig. Egyszer csodálatos, egyszer egyszerű a világ. Millió kerék vágtat, millió tüdő fújtat, millió szív zakatol, millió száj kiabál: élni, csak élni! És a város, mint antik tragikus kórus, mély filozófiával telített dallal felel. 19