Vozári Dezső: Varázslat nélkül

Elsüllyedt világ (1924-1935)

ALUDNI ÉS FELEJTENI Ülök és írom ezt a verset és nem tudom, mivégre írom. Vekkerórám vadúl ketyeg, a villany ég fáradhatatlan. Későre jár éjfél után. Elaludt nélkülem a paplan. S tollam nyomán szerényke légy fut el a tiszta ív papíron. Szeretnék hinni angyalokban, vagy madarakban, vagy halakban. Este és reggel s éjszakákon hivőnél tudnék hinni jobban, mintha a tenger elcsitúl, haragja többé meg se lobban, ha kell, megszakadni belé, de hinni porban és salakban. Kezem a csillagokba ér fel, tüdőm viharral kél birokra. Aludni és felejteni. Mélyen aludni, mint a medve. Az ember jár, sír, feltalál, olykor vétkezni hívja kedve, csak álma mélyén ég s világít az egyszerűség csipkebokra. 17