Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Irodalmi notesz - Destruktív magyar porszemek

olyan egészséges szintézis létrejöttét, amilyen például Erdélyben van ma. Egy idő óta azonban arcátlan szemtelenséggel, a politikai diktatúra alatt álló irodalomban, a lefegyverzett kritika orra előtt: triumfális felvonulást rendezett az álirodalom, a fűzfapoéták és dilettánsok hada. A klimits lajosok, sólyom lajosok verseiről pedig ódai hangú kritikák jelentek meg a napilapok hasábjain. A fűzfapoéták hadjárata idején jelent meg Pozsonyban majdnem háromszáz oldalon, úgynevezett „csinos kiállításban" Jankovics Marcell új noveiláskönyve, a: Magyar porszemek. A napisajtó kritikusai heteken át csuklottak az örömtől. Soha nem olvastam a Jankovics írásait s így mikor az önmegtartóztatásom végveszélybe sodorta az egyik kritika: őszinte vágyakozással olvastam el ezeket a Magyar porszemeket. A csalódás tökéletes és durva volt! Jelentem tehát: könyörtelen gonoszság és léha lelkiismeretlenség azt írni erről a könyvről, hogy „ez a nagyszerű könyv a magyar irodalom büszkesége". És ezt nem zulukafferek írták. És ilyeneket erről az elbeszéléskötetről nem az eszkimók beszélnek! De ne legyen túlságosan szomorú senki, mert ez mégsem jelentheti a magyar irodalom tragédiáját. Ez csak beteg jelenség, amelyért Jankovics Marcell nem is tehet. A felelősség azok lelkén van, akik idáig siilylyesztették az itteni magyar irodalom dolgát. Bizonyságul szolgáljon, hogy egyetlen egy sem az írók közül nem a felelős. És én hiszem, hogy Jankovics doktor, aki házi hírek szerint igen művelt ügyvéd, maga sem veszi komolyan a saját könyvét. Lehetetlennek tartom, hogy egy intelligens ember, aki ismeri a világirodalom remekeit s aki több nyelven is olvas: 96