Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Egy nemzedék arca és harca - Fiatal pedagógus krédója Szlovenszkón

nyelvsorsosaidnak, erősnek és újnak kell lenned, hogy új embereket ringathass ki kapuidon. Vékony a tanítói kenyér és száraz. Fekete, szomorú, hideg ház az iskola. Nem előfutárja ő a társadalmi átalakulásnak. Későn érkezik be ide az, ami diadalmasan javítja, gyúrja át az embert az iskolán kívül. Az iskolába minden később érkezik és minden később avul el benne. A társadalmi átöröklés szervezete az iskola. És ép ezért nélkülözhetetlen szerve az osztályuralom rendszerének. Agyonfaragott, megsírt padsorok állnak benne, ahol a társadalom jövendő urai és szolgái nőnek egymás mellett. Mindez nyilvánvalóvá vált előttünk, mikor beléptünk a tanterembe s először dobbantottak a felálló diáklábak. Új pedagógusok akarunk lenni! Ez az érzés hullámzott bennünk és körbe oszlott szavunk nyomán, mint lassú melegség. Tudjuk, hogy az iskola csak akkor nevelhet új embereket, ha új benne a nevelő. Szervezkednünk kell, dolgoznunk kell. Mindenből annyi hatalmunk lesz, amennyit ki tudunk küzdeni magunknak. Érezzük és tudjuk: nincs ma más út számunkra, mint a marxista dialektika. Hogy igazságot és szépséget hirdethessünk és építhessük a fiatal lelkekbe az idők új alkotását. Kívül az országban, hegyeken, völgyeken, apró falvakba sodorva száz és száz nevelő kel fel hajnalonként, hogy végezze a tanítás munkáját. Ezekre a testvérekre gondolunk, ők gondjaink veleje. Az ő műveltségüket kell magasra emelni, öntudatukat erővel tölteni s cselekedeteikbe hitet feszíteni. A törne80