Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Egy nemzedék arca és harca - Fiatal pedagógus krédója Szlovenszkón

Fiatal pedagógus krédója Szlovenszkón Barátaimnak, akik szerteszéjjel élnek és tanítanak, Szlovenszkón: a szomorúság

1 és a reménység e fájdalmasan szép földjén, kezem szorítását küldöm. Még nem érkezett el ama pillanat, mikor kimozdul a messiási erő, liogy törvényszerűsége szerint elvégezze a dolgát. De ime az, hogy ez országdarab haladásba, korszerűségbe, szocializmusba szerelmes fiatal pedagógusai egységesen szólunk e mindig harcos hasábokon, alkalom arra, hogy vallomást tegyünk mindenki előtt. Nyilvánvaló, az ember mindig azzal kezdi, ami pillanatnyilag leginkább nyomja. Az igazság türelmetlen és kisivít a lezárt sorok közül, mint a gőz egy kazán nyitott szelepein. Nem gyűlölettel, csak a rámutatás szociológiai érdekességével szeretném gombostűkre fogni azokat a rovarokat, melyek ma pont ellenem vagy ellenünk rántogatják hitványságukat. Jelenség ez, tipikus valami, hisz itt nem egy emberről van szó, szó van arról a lehetőségről, melyet ijedve érez a Babona és Reakció. A lehetőségről, hogyha korszerűen gondolkodó pedagógusok foglalják el a szlovenszkói magyar tanítás katedráit: milyen fejlődés csíráit rakják le akkor a rájuk bízott tanítványokba. A lehetőségről és az eredményekről van szó, melyek diametriális ellentétben vannak azzal a kényelmes és szánalmas világképpel, melyet többek között az ittélő magyarság keresztmetszete is mutat. Ez a legelső, amit feltétlenül tudatosítania kell mindenkinek. Hagyjuk hát kitűnő „kisebbségi testvéreinket" az 77