Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Egy nemzedék arca és harca - A krizantém nevében

az eke mellett, még duhajkodik a falusi részeg legény etnográfiai virtusa — de már dübörög biztos és boldog erejével a Traktor, minden újnak a szimbóluma, az egész forradalom tökéletes átértékelője. Az új európai generációk, itt és mindenütt, bezárva a kispolgárság százados vitrin-életébe: önkéntelenül kapcsolódnak az új Oroszország felé. Az a romantikus balalajka-szerelem, a Volga-hajósok olcsó siratása, a német és amerikai ellenforradalmi orosz filmek halhatatlan butasága már nem szédít egy idő óta. A romanticizmust : realizmus váltotta fel. Elvégre bárki számára is van valami izgató abban, hogy a rendszer, melyet Madách a falanszter jeleneiben olyan hátborzongatóan merevnek és szomorúnak írt meg, valóra váltott életében kissé más dolgokat csinál. Mert mi manapság szakszerűséget, tervéletet, új kultúrát tanulunk megismerni és magunkévá tenni abból az Oroszországból, ahonnan a háborúelőtti generáció a legpompásabb irodalmi naturalizmuson és néplírán kívül mást se kapott, mint kancsuka-rémhistóriát, kozák-csizmát, pezsgő-mesét, kaukázusi dekameront, potemkinséget, hímzett inget és koza_ cseket. Nekünk ma, akiket a szellemi élet jövő kialakulása és társadalmi építések analógiája ösztökél, európai megújhodást a szovjet-köztársaság jelent. Az európai intellektuális ifjú ma nem a párisi bárokról álmodik, hanem a Dnyeprosztrojról, nem a Wellsregényeket olvassa, hanem Solochovot. A kapitalisták jórésze is, különösen fiaik, kiélési rést ép a szovjet-dolgokban keresnek. Engedtessék meg tehát, hogy a krizantém ezen a zónán keresztül törjön le reánk. Elvégre merre forduljon valaki, aki most vezér és jó vezér akar lenni, ha nem a szép alkotások felé. Igen, 70