Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Egy nemzedék arca és harca - A krizantém nevében

A krizantém nevében Ne gondoljunk a jóságos Maeterlinckre, a modern miszticizmus irodalmi hercegprímására, nem ő beszélt magyar nyelven a krizantém metafizikai elhivatásáról. Sejtsék fel, no érezzék meg: ez csak Ady Endre lehetett, ezt csak Ady mondhatta így és nagyon komolyan. Ez pedig akkor volt, amikor a költő ajkán már életosztó lényegességekbe sűrűsödött a poézis muzsikus-játéka, amikor Ady már tudta, hogy az ő szava nem a Baudelaire világszép szonetje, hanem a váteszé, a törzsfőé, aki embert kiált az embertelenségben. Tóth Béla, a csúfolkodó, támadta meg s neki válaszolván, írta meg Ady Endre: „A krizantém tájékáról szárnyalt fel és talált valamikor Európára a magyar lélek. Ennek van még mutatni- és mondanivalója Európa és a világ számára." Ady polémikus cikke, igaza van Révész Bélának, a huszadik század magyar polémiáinak legmagasabb, legigazibb«, legszebb darabja; soha még költő ilyen választ nem küldött méltatlan és kicsinyes hörcsögeinek, kispolgári köpködőknek, butáknak és beképzelteknek. A krizantém tájéka azóta nagyon megvilágosodott, az ázsiai horizontok közelebb kerültek hozzánk, mint valaha. Egy idő óta sokan vagyunk ezen a középeurópai vízválasztón, akik a krizantémmal álmodozunk s szeretnők még közelebb hozni, hogy elfoglalja a maga helyét a Dunamedencében. Mert kelet felé: a szovjetek köztársasága ma már több a középeurópai vagy nyugati embernek, mint volt esztendőkkel ezelőtt. A helyzet mindannak ellenére, mi ma Európában Oroszországgal kapcsolatban történik, megváltozott. Polgári írók és hírlapírók szenzációs tudósításai, azok a nagyszerű riportok, amelyekből 68