Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Egy nemzedék arca és harca - Újarcú magyarok

milálása döntő arányú determinánssá izmosodott náluk. Ady, Szabó Dezső és Móricz Zsigmond sajátosan magyar metafizikájában és etnikai érdekességeiben fejezték ki magyar kultúrprogramjukat. A líra jó, mert érzelmi gőzeiben szolidaritást lehet vállalni máskülönben ijesztő és végkövetkeztetést váró németekkel és eniberekkel. Idővel kibővült a kultúrprogram és belehelyezték a már említetteken kívül a szláv orientációt is, a Dunamedence közös politikai címerét, önkényes és érdekes szintézis rakódott így össze. Ez a szintézis magába foglalja az új arcú magyarok másságát minden megelőző generációval szemben. Ez a szintézis mutatja az ő külön érdekességű építő f orradalmiságukat és szocializmusukat. Erről szóljunk itt néhány analitikus szót. A csehszlovákiai új nemzedék a magyar kisebbség társadalmi közösségében él, ezt a közösséget akarja és vállalja és minden munkáját elsősoirban kisebbségi melio r izmusból kezdeményezi. A csehszlovákiai magyar társadalmi élet kispolgári idillizmusából indul az összmagyar társadalmi formák kritikája és megváltoztatása felé. Innen: a kisebbségi magyar determinációból és az összmagyar keretből kell figyelni a mozgalom irányvonalát, a Sarlósok szocializmusát. A kisebbségi sors : biológiai valóság. Ezzel a valósággal aktíven áll szemben a mozgalom. Itt van az eltérő ösvény az apák passzív politikai érdekvonalától. Az új nemzedék komolyan akarja a maga kisebbségi elhivatását reális tényezőkre helyezni. A csehszlovák—magyar kultúrérintkezés lehetőségeit a sarlósok mutatták meg, amikor megjelentek a csehszlovák haladó egyetemi hallgatók řadovi nyári táborában. Itt szögezték le először a mozgalmuk kisebbségi pontjait is. 38