Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)
Egy nemzedék arca és harca - Újarcú magyarok
differenciálások közvetlen átélése, egy fővárostól elszakadt magyar vidék irodalmi decentralizációja, a szociális nyomor döbbenetes sorsosztása: összesűrűsödött a szemük előtt és amikor felutaznak Prágába: ez már utazás volt egy új világba, számukra ősélmény és tudatosító akarat. Prágában kapja meg az egész mozgalom gyökereit, öt-hat nemzet diákjai közt forgolódva kerülnek tükör elé önmagukkal szemben a szlovenszkói fiúk. Egyelőre cserkészettel foglalkoznak. Naiv forradalmárok, akik szórol-szóra veszik a formák között tátongó légürességet s etikai mozgalommá növesztik itt a nyugateurópai kapitalizmus álszemérmes fiatal militarizmusát. A cserkészet magyar reformálását határozzák el, gimnázista fiúkat küldenek a falukba: mesélni, regősjárásra, kapufaragásokat rajzolni, tábortüzeket gyújtani. Kiélési rés lesz ez a falujárás és munkaserkentő emlék: az Elsodort falu. Már hullámzó vérrel szívják prágai manzárdszobákban Ady verseit. Móricz Zsigmond és Szabó Dezső regényei szinte forradalmi-kátészerűen járnak kézről-kézre közöttük. A cserkészeten kívül aktív munkával avatkoznak bele a középiskolás diákság önképzőköri pedagógiájába. A Mi Lapunk című ifjúsági folyóiratból színvonalas diáklapot szerkesztenek. Szabadegyetemet rendeznek Prágában, diákszociális intézményeket létesítenek maguknak, u j ságvitákat kezdeményeznek, költőket szuggerálnak, Kisebbségi Géniuszról szavalnak, „kisebbségi kultúrát" invokálnak. Még mindig kialakulatlanul, cserkészingben, terminusok nélkül. Ez az időpont a Szent György Kör hőskorára esik, a liptószentiványi táborozás idejére, ahol először jelent meg a húszéves legöregebbek ajkán az ideológia. A liptószentiványi tábor 1926_ban volt és 3' 35