Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Egy nemzedék arca és harca - Újarcú magyarok

Újarcú magyarok Egy generációs mozgalom hullámai sodródnak végig az egész magyarságon. Az ifjúság, melyet oly szívesen címeznek dús magyar frázissal: a magyar jövő letéteményesének, megállította önmagában a tradíciós rothadás folyamatát. Magyar nyűgökből és magyar délibábokból, vidéki kaszinók kártyaasztalai mellől és egyetemi városok farsangi zülléséből fölütött fej néz most kitárult szemekkel a sáros jelen dolgain át Európára. Erdélyben épúgy, mint Szlovenszkón, Budapesten épúgy, mint Szegeden egy idő óta más törekvésekkel jár az egyetemi diákság egy része, mint a hivatalos tömegdiák, a turulromantika és a politikai reakció szomorú statisztája. Ennek az új nemzedéknek első éles vonása : a generációs öntudat. Második : elszakadás minden illúziótól, adolgokreálisl a t a s a. Harmadik : a szocializmus egy körvonalazatlan elképzelése, melyet ők magyarnak, kispolgárságnélkülinek, osztálytalannak akarnak. Innen ködlik fel a színtézisük, mely rendkívül tág és plasztikus; a lelkesedés gyúrja, amikor röpirataikban hirdetik „a magyar paraszt, munkás és friss értelmiség új magyar életet teremtő végtelen gazdaságú erejét". Negyedik vonásuk : az új magyar irodalom alkotásaiból kapott szuggesztiójuk. úgyszólván az egész magyarságban — ők a keresztények, középosztálybeliek — megindították az apák és fiúk harcát, maguk ellen sorakoztatták a konzervatív magyar politikai frontot, az agyonhallgatást és a gáncsvetést. Idáigérésük sajátos történelmi vonalat mutat, ámbátor sem formai, sem ideológiai szervezettségük a szó tudományos értelmében nincsen. 32