Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Három ember - Chaplin, az anarkista

amelyben élünk és főleg amelyben muszáj élnünk a kenyér ehetősége miatt. Tehetne mást egy ember, akinek tisztaságát percenként leköpik? önvigasztalás is ez, a nevetés ama válfaja, melyet az utolsó félszázad fejlesztett ki Európában szenzációs regiszterekre. Lázadók keserű röhej e a nyugalom óriában, a demokrácia Paprika Jancsijának körülhordozása, a kiszolgáltatott szellemi munkás önfeledt vasárnapi perce, amikor belerúg a kódexek szimbólumaiba. A hollywoodi film-piszok, a nyugateurópai mozi-giccs és az új orosz filmek gyönyörű alkotásai között, a középen áll Chaplin, topa lábával, tragikus gikszereivel. Mit mond? Ő néma. Csak sikongó muzsikát szólaltat meg grimaszai mögött és elsétál előttünk és rámutat a világ arcára. A többit nekünk kell megérteni. 190