Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Három ember - Chaplin, az anarkista

mindent megbocsájtani s a rosszhoz is jó képet vágni. Semmiért sem felelős, felelősek a többi emberek, az élet fejedelmei és bankói. Higany-ember a polgári társadalom merevségében. Bolyongó, nyugtalan vándor az élet leszilárdúlt formáiban. S ezért mindent fejtetőre állít, mindenbe beledugja a kését s minden konvenciót blaszfémizál. A milliomos csak addig szereti s barátnak becézi, amíg részegsége tart; józan állapotban folytonosan kidobja, pénzét visszakéri, odaajándékozott autójával elmegy. Szerelmes és mindent megtesz, hogy a vak lánykának segítője és barátja lehessen. Pénzt szerez neki. Hogyan? Uccaseprő lesz. ő, a csatangolok királya, feladja aranyszabadságát és vállalja a nagyváros piszkának eltakarítását. Persze: egyszer későn áll be a munkába (szerelmesénél volt) — rögvest elcsapják. Hová menjen a munkanélküliség korában? Boxolóbajnok lesz. Ez az a pálya, amely utolsó reménye; hátha sikerül? Talán mégis megszerezheti a pénzt, odaadhatja a vak leánynak, hogy ők kifizethessék a lakást, talán gyűjthet neki az operációra is valamit, mely visszaadja a szeme világát. Szomorúan végződik a boxbajnokság Charlienál. Mikor már-már ügyes csínnal ő lenne a győztes, fordúl a kocka s őt viszik ki félholtan a ringből. De mégis megszerzi a pénzt. A kegyetlen, őt mindig megalázó milliomostól kapja meg, a korhely-láz egy pillanatában. Rohan vele ezer veszélyen, rendőrön, éjszakán keresztül a külvárosi nyomorúságos kislakásba. A bankócsomót odaadja a leánynak s eltűnik, mint a jó tündér. Eltűnik, hogy a körúton lefüleljék a detektívek s bedugják a börtönbe. Ősz van már, amikor a börtön ajtajai megnyílnak Chaplin előtt. Ismét ott látjuk őt az uccán, rongyosabban, mint vaTaha, csibész u j ságrikkancsok röhej e és cudar 186