Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Három ember - Chaplin, az anarkista

mosoly: mind jólismert dolog; ez az egész embertípus, ez a nagyszerű és originális mai karrikatúra: őszinte barátunk. Jóllehet az amerikai civilizáció köreiből jön és mutogat: mégis közvetlen nekem is, neked is, aki Középeurópa apró nemzeti dzsungeljeiből figyelsz fel a világ szívütésére. Rokon és barát ez, több, mint a regényhősök voltak, egy világ letűnő képének tökéletes sűrítője, aki valóban mai kiadása azoknak a klasszius karrikatúráknak, akik századokkal ezelőtt saját koruk hatalmas persziflálói, kigúnyolói voltak. Chaplin helye kétségtelenül Gulliver és Don Quijote de la Mancha mellett van s hozzátartozik friss erővel a világháborúból született Švejk, a derék vitéz is. De mert nem könyvben, hanem a filmen jelent meg: elevenebb és hatványozottabb szuggesztióval futott be világhősnak. Olyan emlékek, olyan élmények értelmét bontotta fel s tudatosított bennünk, hogy magunkhoz öleltük őt, mint egykor Európa az analitikus Ibsen figuráit vagy a Shakespeare véres királynászok között meditáló individuális tragédiáit. Társadalmi osztályok és korok hősei voltak ezek — Chaplin és korhős, ám plusszá az volt, hogy elejétől fogva a szimpla szórakoztatáson felül ebben a csavargó-szimbólumban észrevették az önállóságot, szabadságot vágyó emberi sors kegyetlen valóságát és rendszeres visszatükröződését a kicsinyek, a szegények, a tehetetlenek, de a jók, az igazak, a szentek tragédiáját, melyet valami felsőbbrendűség nem enged életté élni. Chaplin komikus megbicsaklásai mögött van valami, amit csak azok értenek meg, akik a chaplini sors megértői is, akik kacagásába keserű könny is vegyül. Ezen a ponton értékelődik át Chaplin művészete a burleszk-szórakoztatásból és szombatesti unaloműzésből komoly és 183