Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Mi lesz Szlovenszkóból? - Van menekvés!

ladottabb, újabb programját. Ennek a munkának a jegyében muszáj kivonulni a napok színére s megkezdeni ama ideológiai előcsatákat, amelyek szükségesek. Nem szabad, hogy reménytelen játékká essen nálunk az irodalom, hogy uj ságkiszolgáltatottság vegye el az író erejét. A szlovenszkói magyar literatúrának alvó szemeket kell életreébreszteni, rámutatni a magunk sorai között búj káló vegetatív életre, a kizsákmány olókra, a denevérlelkűekre, akik jobb- és baloldalon kerékkötői minden robbanó erőnek. Amit a politika tíz év óta beszennyezett : nem szabad koncra dobni továbbra is! Társadalmi kritikánknak, irodalmi megnyilatkozásainknak elsősorban magunkból és magunknak kell kiindulniok. Problémafelvetések, állandóan izzó, termékenyítő gondolatok kellenek az írott és kimondott szó testében. Hadat kell üzenni a hazugságoknak s a nagyvárosi dekadenciának, ami mármár amalgám szellemiséget tenyészt ki itt is; állandó strázsa-helyen kell állni minden álszínűség fölött; erősen analizálni és erősen szintétizálni utána. A szociológiai kritikát aktív részesévé kell tenni a mindennapi életnek. Tiszta és indokolt útra fog így kerülni az egész magyarság; ha mi akarjuk s teszünk róla. S minden különösebb átformálás nélkül beáll majd a világtörténés ritmusába s ösztönözni fogja maga körül az összes magyarságrészeket. Ez pedig a korszerű szociális átértékelés jegyében történik már meg. Van hát menekvés, sőt több: nyílegyenes ösvény, amelynek útmutató-fáján ez áll: jobb jövő! 172