Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Mi lesz Szlovenszkóból? - Mi lesz Szlovenszkóból?

itt, amelynek pillanatnyilag' nincs jobb terve, minthogy irodalmi nyelvemlékeket gyűjtsön és gyanúsan sokoldalú, kispolgári vonalon mozgó, politikai következtetéseket vonjon le belőlük a közvélemény számára. Ilyen és hasonló dolgok ellen kritikai fegyverekkel kell küzdeni, könyörtelenül és igazsággal. A hisztoricizmus és az irodalomtörténészés túlfejlődése csak kárára lehet annak az új Szlovenszkónak, melyet meg kell teremteni. Mert meg kell teremteni Szlovenszkót szellemi téren épúgjr, mint gazdasági tekintetben. A múzealitás és a spirituszbarakás még nem alkotás, nem kultúra. Annak, aki Szlovenszkó nevében dolgozni akar, tisztában kell lennie azzal, hogy az alkotó új munka ott kezdődik, ahol egy új élet teremtésének a lehetőségei tűnnek ki. Szlovenszkónál több új-élet-lehetőséget alig találni Középeurópában. Itt, ahol a magyar és szláv kultúra találkozik a német szellemi imperializmus százados, ráfekvő, pszeudomorf törekvéseivel, ahol a kapitalizmus egyszerű számokkal vonja meg az élet és halál vonalait, itt, ahol nincs megkötő tradíció egy feltörekvő új népdarab számára, olyan népdarab számára, amelyik nemzetiségi különbözőségekből alkotja önmagát különösséggé, emberi sorsközösséggé; itt kell találkoznia egymá&aal c^nak a I:ct, politikai taktikából szétvezetett erőnek, amelyet az új szláv értelmiség és az új magyar értelmiség alkot. Ma már jelek mutatják az ifjúsági generációs fronton, hogy minden gáncsvetés és kigúnyolás ellenére is: ez a nagy történelmi szerepű középeurópai találkozó meg fog történni. Ez pedig az első s úgyszólván egyedüli utópia-pillér, amellyel máris számolni lehet. A másik két pillér, amelynek ebbe a terwonalba való beállítása csak a megérő idő kérdése, az írók, művé152