Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Mi lesz Szlovenszkóból? - Nyári riport Szlovenszkóról

gyökere ide van lekötve, a rongyosak, némák, begubózkodók, tanácstalanok, piszkosak s műveletlenek között. Láttam az iskolájukat, egészen rendes épület, tanítója is van, de mit ér ez az iskola ebben a helyzetben? S ez így van Szlovenszkón a földrajzi hosszúság és szélesség vonalán mindenütt, ahol elhagyod az utolsó aszfaltdarabot, a kávéházi márványt és dicső újságjaink standját. A falu, a földmunkásság faluja, így él magyar vagy szlovák faji viszonylatban a Kenyér, az Egészség estéli imájával, istentelen templomával a dombon és odvas váromladékával a feje fölötti hegytetőn. Hányan vannak közülük, akiket fojt a munkanélküliség, hányan vannak, akiket visz a vonat az északfranciai bányákba, a bilancourti gyárakba kuli-bérre, betegségre, pusztulásba. Mi járunk mellettük, kávéházaink terraszán és tátrai szállóink halljában elfogyasztjuk fagylaltunkat, megfürdünk a Morva vizében, lesülünk a napon, utazunk a Riviérákra, színházainkban akácsusogásról játszatunk buta operetteket s azalatt az igazi akác csak nyomort, csak pusztulást susog a dévényi kúp alatt épúgy, mint a Tiszaháton. Igen, elmentünk a faluból is, át a hegyen, ahol nagyon szép volt a kilátás, akvarelleket és súlyos impresszionista olaj képeket látott a szemünk a dévényi lankákon, fürödtünk, úsztunk, lesültünk, hogy belefájdult a hátunk bőre, ittunk ribizlibort és hallgattuk a vasárnapi zenét, nagyon sokan voltunk künn, bejártuk a pázsitokat, elköltöttük a pénzünket s estére hajóra szálltunk, amely hazavitt. Tegyétek el ezt is, barátaim, boldog emlékeitek közé 1930 nyaráról. 150