Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Irodalmi notesz - Kúria és irodalom

viil nem kaptunk sem maradékbirtokot, sem képvise­lői jövedelmeket, nekünk, akik itt nélkülöztünk és hittünk, akik Európát álmodunk itt ki magunknak generációs vágyaink építő daruin, nekünk, akik tud­juk, hogy egy szellemi élet előfeltétele a lehetősége­sen jó materiális élet, akik azokra a szociológiai pon­tokra támaszkodva gondolkozunk Szlovenszkóról, amelyeken felépülhet egy új társadalmi jövő: igen, nekünk, el kell fogadni a meghívást, ha politikus is adja, ha Ady mecénása is adja, el kell menni oda. Mert a mi véleményünk csak as lehet ebben a kúria­ügyben, hogy ha valaki őszintén felajánlja a pénzét egy kultúrélet megcsinálásához : azt a pénzt el kell tőle fogadni! El kell fogadni és ki kell használni minden lehetőséget. Ez a mi biológiai törvényünk és senki nem dobhat ezért követ a homlokunkra. Ajánlja fel és adja oda a kúria a pénzt: mi meg­csináljuk a szellemi életet. De ne legyünk szentimentálisak. Ma, vasárnap, dél­után összeül három napra Szentiványi József és Szüllő Géza vendéglátó asztala mellett néhány szlo­venszkói magyar író és intellektuel. Tanácskozni fognak a szlovenszkói magyar irodalom dolgairól. Tanácskozzanak. Ám a megjelentek önhibájukon kí­vül abba a gyanús fénybe esnek, hogy : nem kép­viselik Szlovenszkót. Győry Dezső megtette azt, hogy egy gyors s a beérkező válaszokat lekur­tító ankétben megszólaltatta mindazokat, akik itt száma menő írástudók. Hálátlanság és igazságtalan­ság lenne tőlem, ha elhallgatnám, hogy az ő inten­ciói és elgondolásai, valamint a Darkó Istvánéi is: valóban jót és értékeset akarnak kihozni ezzel a megmozdulással. És az újságolvasók is tudják, hogy Szvatkó Pál minden számbaj öhető szlovenszkói ma­116

Next

/
Thumbnails
Contents