Szalatnay Rezső: Van menekvés (Bratislava. Slovenská Grafia, 1932)

Irodalmi notesz - Köpjük le Coriolánt

prostituáltja soha. Első volt Ady után, aki megkiáltotta a magyarság mai zúgó, tépő jövőkeresését a Dunamedence népei között. Nem az egyetlen, sokan voltak és vannak, akik így írtak és azt akarják, amit ő akart. De Szabó Dezső olyan erővel és olyan időben tette ezt, hogy az ellenforradalmi vak süketségben Magyarországon egyedül volt és mégis hallható nagyon. S mert most az örök rosszság tévelyeg benne, szeretnék hivatott és hívatlan ellenfelei leköpni írói Arcát is. Mert konjunktúra van. Mindenki köp Georghe Miilére, megvan a lehetőség, hát Mária Sándor is most akar köpni az íróra. Egyszer valóban meg kell csinálni a Szabó Dezsőrevíziót. De ezt az új generáció fogja megcsinálni, az a nemzedék, amelyik 1919-ben a gimnázium padjaiból nézte végig Európa színváltozását s amelynek az Elsodort falu ősélménye volt, lökő erő, egyetlen megmozdító és tudatosító vízió. A Szabó Dezső-revízió nem az emberről fog beszélni, hanem a művekről, amelyeket egy szertelen élésű, fatális hullású zseni alkotott. Ám: (ép, mert: „az írás csak részben tehetség, fontosabban jellem kérdése is") a Márai és hasonló revíziók nem jelentenek semmit. Az ilyen revízió köpését visszavágja egy öntudatos generációs igazság szele az elvakult köpő arcára. 110