Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

avatták, ibár ők sem laktak fényűzően. S a háziasszonyok barátságosak ás megértőek voltak ihozzá, csak az bántotta, hogy helytelenítéssel vegyes szánalmat érzett szavaik (mögött. Miért él egy huszonhét éves meglett ember ilyen kétségbeesett csavargóéletet? ... Biztatták, hogy nősüljön meg, alapítson családot, kicsi meleg fészket rakjon — bőgő gyerekekkel? —

r ahol mindig szeretettel várják, és ahová bárhonnan visszatérhet. Melegség, kényelem és családi öröm csábos vízióit varázsolták a szeme elé olyan meggyőzően és igézőn, ahogy csak azok a nők tudják, akik már a dolgok másik oldalát is ismerik. Reggelente űzött vadként menekült vendéglátóitól, mindent köszön, de ebből elég ... Sajnálatos, de letagadhatatlan tény,, hogy ezen a területen az élet lábbal tapossa Morvái szerkesztőt, mint a mezítlábas taposólányo-k a szőlőt a lkádban, és belőle fanyar mustként csorog az elégedetlenség és csüggedés. Kevi és Tamás egyöntetűen ajánlják, hogy keressen egy szelíd lelkű, jóravaló nőt, akinek a lakásán legalább minden második éjszaka megpihenhet, nyolc-tíz évvel idősebb is lehet a nő, hiszen csupán átmeneti Időről lenne szó, amíg nem talál magának egy ihozzá méltó albérletet... S ilyenkor lemon dón legyint, mert tudja, hogy az ötlet használhatatlan. Középkori természet ő, számára a testi kapcsolat érzelmi érdekeltséget feltételez. S egy nyolc-tíz évvel idősebb szelíd lelkű nő még a lakásával súlyosbítva sem tudná érzelmi közeledésre hangolni, kiváltképp most, amikor lelkére rátelepedett a zeneosztály mosolygó dolgozó nője, teljességében kibérelte a romantikus kuckót, s még csak lakbért sem fizet. Fizetésre egyáltalán nem igondol, semmit sem ígér, csak az ajkát biggyeszti, és bátorítón mosolyog. Ilyen helyzetben érthető, hogy idősebb lakástulajdonos nők felkutatása szóba sem jöhet, imég akkor sem, ha feltételezhetően megosztanák Morvaival ágyukat és villanyrezsójukat. S a szerkesztő esténként az utcáikat járja, megy, mint az ámokfutó, és két pompás mellet lát maga előtt, mint a sivatagban menetelő háromkirályok a betlehemi csillagot. A főszerkesztő is figyelte Morvái lassú pusztulását, látta, 85.