Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

ja a tanszékvezetőnek, és messziről, egy pusztából hallja visszhangozni a szavát, nem maradok ... S a zeneosztályon a nő kacér mosollyal nyújtózik, olyan szabályos a két melle 'halma, mint a hullámzó és gödrös utakra figyelmeztető közlekedési jelzőtáblák hullámvölgyének halmai... De ahogy kimondta, ihogy nem marad, azonnal felismerte: elvégeztetett ... Ettől a pillanattól kezdve élete öntörvényűén fejlődik tovább, kiszámíthatatlan törvények szerint alakul, lelépett a biztos irányba vezető sínekről, melyeknek végén ott látta a célt a messzeségben. Ezután imajd erdőben halad, sűrű bozótosban, behavazott mezőn vagy sziklás sivatagban, talán virágos réten, meglehet, de minden tájnak lesz egy jellemzője ... Egyedül tör magának járható csapást... A titkárnak még azt mondta: Azért, mert magyar vagyok, még érek annyit, mint maga! ... S úgy érezte, ezzel kiütötte a vita szorítójából. A titkár nem szólt, de látta rajta, hogy alig fékezi indulatát... — Jól van, Morvái — a tanszékvezető hangja komoly volt —, maga akarta így, s ezt ne felejtse el! Kettőkor már könnyű szívvel és részegen várta a Grandban Kevit és Tamást, de csak Kevi jött. — Vendégem vagy — mondta Kevinek —, érezd magad fesztelenül. — Hány koronák erejéig? — Sok koronáik erejéig. Rendelj, és élvezd az életet! Inni kezdtek. Négy óra tájban asztalukhoz hívtak két kihívóan nevetgélő nőt, és céltudatosan itatták őket 'kilencig. Akkor a nők támolyogva felikeltek, és azzal a kifogással, hogy fésülködni mennek, megléptek tőlük. Fél óráig várták vissza őket, de nem jöttek. Morvái csüggedten motyogott: — Szajhák .. . számító szajhák ... Kevi költőien dadogva panaszkodott: — Be... pedig ittak, imint... mint aszály idején a szomjas mező ... ilyet még ... imég nem láttam, ahogy ez a lkét nő ivott. — Nem megyek az internátusba aludni... nem vagyok már főiskolás! 6 Szabadesés 81