Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

valygás nélkül. S a zene legyen változatos, életvidám. Érti, Morvái? Érti,, hogyne értené, nagyszerű munka lesz; a gépírónő néha felpillantott munkájából, és figyelte Morváit, a hírösszeállító magnetofonról hallgatta egy külföldi állomás híreit, és kiszedte belőle a neki megfelelőket, körülötte készült a déli adás anyaga, volt ebben valami nagyvonalú és boldogító, ő is zenét küld a falunak. Ügy érezte, a rovatvezetőitől még s-okait tanulhat, egyenes ember, és láthatóan becsüli őt. — Délre lkészen Jegyen, Morvái! Persze hogy készen lesz, ó,, istenem ... Agyában táncdalmelódiák és szövetkezeti tagok nevel nyüzsögtek, amikor a zeneosztályra sietett, szántás, vetés, fejés és imalacgondozás, csupa ismerős és közeli dolog, a gyerekkora, a fiatalsága ... méltón felköszömtlek benneteket, testvérek, a mezőgazdaságban, ne féljetek, bízzatok városiba szakadt társatokban! ... A zeneosztályon mennyezetig érő polcokon téglapiros dobozokban magnetofonszalagok tömegei és hanglemezek ezrei sorakoztak. Állványok, szalagok, amerre néz. Megdöbbentő és tiszteletet parancsoló hadserege a melódiáknak: méltóságosan kongó zongoraakkordok mellett feldübörgő szinkópák, dúrok a imollo/k mellett, crescendo a piano és fortissimo szomszédságában, dobszóló, harsona és lágy hárfapengés békés testvériségben. Mi lenne, ha egyszerre megszólalnának? Kereste a zeneosztály dolgozóit, senkit sem látott, de valaki motozott az állványok mögött. Tűsarkak kopogtak, várakozóan nézett a hangok irányába, és már nem gondolkozott azon, ihogy imi lenne, ha egyszerre megszólalna a zeneosztály felhalmozott anyaga, mert a kultúrtörténeíti kincsekkel zsúfolt állványok közül egy nő jött elő, és neki az 'volt a következő gondolata, Ihogy a nő ér annyit, mint az állványokon felhalmozott ikultúrkincs, vagy talán többet is ... Lelkes gondolat volt, el kell ismerni, a hirtelen fellángolt bámulat súgta Morvainak. — Tessék! — A nő szlovákul beszélt, és rámosolygott. 72.