Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

Morva! arcáról a vért, és ügyesen leragasztotta a sebet. Morvái kábultan tűrte, hogy törődjön vele. — Ez nem igaz ... álmodom ... — Sajnos igaz... erős ütést kapott. Jöjjön velem, össze kell varrni a sebet, mert csúnya forradás marad a helyén. Ápolónő vagyok, elviszem a nagykórházba ... Zavart engedelmességgel ment vele, szája előtt tartotta a zsebkendőjét,időnként .megnézte, ás látta, hogy a seb a Vattán át is vérzik. A szembejövők az arcába bámultak; véres az inge, és zsebkendőt tart a szája előtt, megverték a fickót, biztosan berúgott, és botrányt csapott valahol, úgy kell neki... A kórházban azonnal jött az ügyeletes orvos, és egy karosszékbe ültette. — Mi történt magával? — Elestem — felelte mogorván —, megbotlottam a lépcsőn és elestem. — Elesett? — Az orvos hangja gúnyosan hangzott, nem bitte, amit a páciens imond. — Ejnye, ejnye, józan felnőtt ember, és elesik. Hogy nem vigyázott magára ... Gúnyolódj csak, gondolta keservesen, gúnyolódj a más baján, amennyit akarsz, csak varrd össze azt az átkozott szakadást!... Felszisszent, amikor az orvos a szája szélébe szúrta a tűt, de csak egy pillanatig fájt, aztán áthúzták felrepedt szája szélén a szllonszálat, és még kétszer ajkába szúrták a tűt, összeszorította a száját és tűrte; a fene egyen meg, ha .ilyen hülye alak vagy, dühöngött önmagán... Az orvos azonnal otthagyta őket, ahogy elkészült vele. Köszönöm, szólt utána, s az orvos gúnyosan mondta: Máskor jobban vigyázzon magára, ne essen el! ... Morvái kezet mosott a mosdóban, és a nő nedves zsebkendővel tisztogatta az ingét, majdnem egészen sikerült eltüntetnie a vérfoltokat. Kerek arc, enyhén szeplős bőr, apró rozsdafoltok ülnek bolhaként az orra tövén, de karcsú termetű és hosszú lábú; s mialatt az ingét tisztogatta, egészen hozzádőlt, Morvái maga sem tudta, hogyan, egyszerre átfogta a derekát, és szájon csókolta a felrepedezett és összefoltozott szájával. S a nő nem tiltakozott. A dereka hajlékony és keskeny, a két 66.