Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

III 1 Megállapította, hogy szerencséje van, az irodalom világa kedvezően fogadja. Tamás tanácsára elment a rádió szerkesztőségiébe, és felajánlotta, hogy dolgozik nekik. Egy magas, széles vállú emberrel beszélt, rovatvezető volt a belpolitikai osztályon, szürke szemével jóindulatúan méregette, és azt mondta, ismeri az írásait. Szavai mögött érdeklődést és megértést érzett. Egy pályáján felfelé induló fiatalember számára üdvös dolog a megértés és jóindulatú támogatás. Hordozható magnetofont kapott a rovatvezetőtől, hogy készítsen egy hangosripartot. Június eleje volt, a Duna

Jhídon lépegetett Ligetfalu felé, barna ibőrtáskában vitte vállán a hordozható magnetofont, a rádióriiporterek fegyverét. Enyhe, meleg szél fújt az arcába, belülről diadalmas örömök feszítették, és úgy érezte, a világ nagyszerű, és élni mindenképpen ikiváló dolog. Legjobb a világ minden dolga iközül. Jólesően fütyörészett, fürösztötte homlokát a napsütésben, és enyhe Izgalommal gondolt az elkövetkezőkre; hogyan beszél majd, mit mond ... Nézegette az apró mikrofon ezüstös rácsát, mely mögött az érzékeny membrán átveszi hangja rezgését, továbbítja az elektromos szerkezetnek, az villanásnyi ideig tartó áraimlökésakké alakítja, parányi elektromos jelekké, amelyeket a barna műanyag szalag majd megörökít. Átment a parkon, megfigyelte az óriás fákon a varjakat és csókákat, a bolyhos fészkekben itt-ott kinyúló csőröket látott, tojásokon ,ülnek az anyamadarak. Néhány hét múlva megélénkülnek a csókatanyák, torkos és állandóan éhes fiókák követelik majd szüleiktől az ennivalót. S a kéményseprő-internátus udvarán fekete ruhás tanulók vették körül, kíváncsian méregették, és suttogtak egymás között. 58