Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

képződik ott, ahol mutatja, megvert kutyaként szűkölt magában, mert semmi az égvilágon nem biztosította őt, hogy a kritikus hőfokok és kristálymezők valóban ott vannak ... S a kettévágott giliszta vonaglása és a megvert kutya szűkülése egyszerre fokozatosan dacos sértődöttséggé fejlődött, kivirágzott, mint egy gyomnövény a trágyadombon. Mit kínozzák, mit akarnak vele, inern tudja pontosan a oementitmezők fekvését, hát nem tudja, hagyják élni... iNéha a kétségbeesésünkön úgy veszünk erőt, hogy gőgösekké válunk és megsértődünk, s az önérzetünkre hivatkozva kikérjük magunknak a méltánytalannak ítélt bánásmódot. Morvái ekkor imár úgy érezte, eleget tud ahhoz, hogy a vizsgát letegye, de a tanár rosszindulatúan játszik vele, és megalázza, talán azért, mert magyar... S a sértődöttsége tovább terebélyesedett, harag lett belőle, a gyomnövényen dühös és mérges bimbó pattant ki, mint egy piros, gennyes pattanás: milyen ember ez a tanár, az orra ikampós, álla, akár egy kecskeszakáll, és a szemöldöke bikaszarv, öklelhet is vele, ha akar... De amíg eddig eljutott, már magát is gyűlölte. Miért hallgatta a rádiót, mi köze hozzá, hogy valahol ölik egymást az emberek, mindig ölik egymást valahol, ez a természetük, öljék, ha kedvük telik benne, és mit firkál, mit ír össze mindenféle marhaságokat, egyszer úgyis kiderül, hogy marlhaságok, és akkor «majd szégyellheti magát miattuk. Husánggal kellene agyonverni az ilyen ökröket ... Dac és kétségbeesés kavargott benne, s a helyzet emberségében alázta meg. Ha az első vizsgája volna, inem csinálna problémát belőle, de tudja, hogy az utolsó, s ez félelmetes érzés, egy kicsit olyan, mint amikor az embernek élet és halál között kell választania. Nincs több lehetőség. Eddig mindig volt ereje elvégezni a rá váró feladatokat, s ez önbizalommal töltötte el; most egyszerre csüggesztően és fájdalmasan tehetetlen. Mialatt habozva, szaggatottan beszélt, felnézett, és helyeslést vagy ellenvetést várt, de a tanár se nem helyeselt, se ellenvetést nem tett, csak figyelmesen nézte őt. Miért nem szólal meg, miért nem mond valamit, miért nem mondja, hogy jó vagy irossz, amit beszél? 55