Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Vajúdó parasztvilág

bőil állanak: az anyagok fáradása, a szú, a levegő nedvessége, a fagy. S az épület vénülni /kezd, meszes fehér hőre alól a lehullott vakolat nyomán előtűnik sárgásbarna, beteges sárteste, lécei, deszkái megszürkülnek és korhadni, vetemedni kezdenek, és az egész épület fokozatosan töpörödik, megrokkan, elgörbül és meghajol, készülődik az öszszeroskadáshoz, mint a nagyon öreg emberek. Az ember alkotta épület csak akkor él, ha használják; nem ;is annyira gondozni, mint (használni kell ahhoz, hogy szilárdan álljon. Ahogy célját vesztette, mintha csak lelke lenne, önként elindul a pusztulás felé vezető úton. Lám, már a kukoricagóré (szárító

j äs elferdült betonlába in, pedig Imiéig majdnem félig van több éves kukoricával. Lécei hamuszürkék, a sárhoz hasonlítanak. A trágyadombnak már csak a helye van meg, Olyan, mint a föld horpasza, csalán és tövises kórók tenyészete tölti :k:i,, mellette olyan idegenül áll a deszka illemhely, hogy elképzelhetetlen ajtaján be- vagy kilépő embert oda gondolni; az idegenedés klasszikus példája ez a deszkábudi. A magas gyomok közül ekék, sarabdlók, boronák, láncok és kerekek rozsdásodó teste kandikál elő, azt a lehangoló gondolatot juttatva eszembe, hogy az én parasztvilágom egykor korszerű technikája ma már ócskavasba való. S a termelőeszközökkel a -munkaformák és értékrend is egyre inkább a múlt rekvizituma. Odább a ilábas ól széles és inehéz csapóajtói leengedve, de a kifutó — a rajcsúr — ajtaja nyitva áll, s ez olyan -benyomást kelt bennem, hogy az utolsó disznótor óta maradt így: kihúzták rajta a hízót, apám torkon szúrta, megperzselték, bevitték a házba, s ezzel a disznóól környékén az élet filmje megállt. -Minden úgy maradt, mint abban a pillanatban volt, és a vérnyomok ott lapulnak a sűrű szövésű papsajtszőnyeg alatt. A gondolat az udvaron is végigkísér, ahogy megyek előre az utca felé. A -lóistálló ajtaja félig nyitva van, a tehénistálló bejárata ugyanúgy. Szalmahulladék és sok száraz baromfitrágya mindenütt, az Istálló az utóbbi éveikben már csak a tyúkok, kacsák és libák lakhelye volt. Itt-ott fehér baromfitollat látok, és ez azért érdekes, mert még a galambház is lakatlan az istálló falán. 509.