Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Vajúdó parasztvilág

oldalához ragasztva, de nyitott ajtajukon mind kevesebbszer csapnak ki a ilángok, és „torkukban" nagy néha izzik csak parázs. A kenyérsütés, a régi parasztgazdasszonyok természetes tudománya — ímert .tudomány volt, gondoljuk el, hogy a városban csak szakember, a pék 'értett hozzá — lassan a múlté lesz, értői megöregszenek, és utódaik nem veszik át tőlük szakértelműiket. A húsfélékkel sem más a 'helyzet, nagyrészt hentestől kerül a családok asztalára, hetente egyszer hoznak húst a faluba, és vannak, akik kilószámra viszik a marhahúst, sertéshúst, de felvágottat is: megszokták a parizert, szalámit, szafaládét és szepesi kolbászt. iNo és a disznótorok? Vannak, nem is egy évente, rendszerint kettő, egy korábban, karácsonytájt, egy pedig későbben, februárban. A változások szelleme a disznóölést sem hagyta érintetlenül. Apám nemzedéke még úgy emlékszik az öregek disznótoraira, hogy azok két napig tartottak; nem siettek reggel megölni a .disznót, bőven pálinkáztak — früstükoltek — előtte, aztán nagy gonddal, kényelmesen megperzselték, felhasították, dél is llett, mire a kettéhasított állatot bevitték a házba, és feltették a szétnyitható asztalra, hogy felvágják szalonnának, zsírnak, kolbásznak. Amikor már benn vélt a disznó a házban, derekasan .megebédeltek, s az öreg gazda azt mondta: No, most má mennyünk ki a hajiokba! Ki is mentek, és ott is maradtak estig, kedélyesen poharazgattak, beszélgettek, akkor hazajöttek, keveset dolgoztak még a hússal, zsírnakvalóval, aztán megvacsoráztak, tovább beszélgettek, aludni tértek, és másnap ott folytatták, ahol az előző nap abbahagyták. Nem úgy manapság! Délelőtt tíz óra tájt benn van a disznó a kamrában, még ha mindjárt kettő van is belőle, és este hétre már a kolbászt is betöltötték, a nyári konyhában pedig a zsír olvad nagy katlanban. Mindezt azért mondom el, hogy bebizonyítsam, mennyire más ma a disznóhús szerepe a falusiak étrendjében, mint volt valamikor. Nagyapáink sok szalonnát és sovány húst hagytak, bőven besózták és sokáig füstölték, hogy meg ne romoljon a nyári melegben, de el is tartott ősz elejéig; a rántott bableves füstölt hússal erőt adó étele volt egész éven át a családnak és az idénymunkásoknak. 492.