Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág
Vajúdó parasztvilág
István (Jónás öccse] lesz a titkár, új igazolványokat kapnak (Bakai Istváné a 30 276 számú, 1924. X. 1-én kiállítva), s a szervezetnek már 37 tagja van Később ötvenhármán lesznek, 1928-ban a kommunista párt győz, a községi választásokon, Györgyi Lajos a falu kommunista bírója lesz. De a döntő mozzanat, amely a falu válóságára is visszahat, a következő: a kommunista gondolkodás és erkölcs helyet kapott a falu világképében és politikai alapállásában, s a kommunisták a közgondolkozás elismert tényezőivé váltak. Nem mintha mindenki kommunista módra gondolkodott volna, de úgy vélem, becsülték, elismerték és igaznak tartották ezt a gondolkozást. A politikában meg egyenesen irányadónak fogadták el, és nem feszültek ellene, hanem összevetették vele a maguk valóságát. A kor lehetővé tette a véleményegyeztetést: apám, a gazdalegény együtt kubikolt Bakai Istvánnal és Kulcsár Bélával a környék vízszabályozásánál, s a közös munka élménye és tudata, emberi közösségteremtő ereje elmosta a közöttük levő különbségeket. Hát még ha ezek a különbözőségek — szlovenszkói magyar iföldmunkásvalóság, szlovenszkói magyar parasztvalóság — alapvető közös jegyeket viselnek. A gazdasági válság majdnem egyként sújtott proletárt és kisparasztot, s ha ráadásul magyarok voltak — Szlovenszkón! —, gondjaik közös tőről fakadtak, és közös reakcióra késztették őket. Ma úgy látom, hogy akkor a kommunisták joggal képviselték és vezették a falumat, s ezt a falu később seim felejtette el. Amikor Bakai István hazaérkezett Spanyolországból — 1941 tavaszán —, a pártszervezet már megszűnt, illegalitásban sem létezett, s amikor a közigazgatási szervek, a kakastollas csendőrök a „spanyolos" után érdeklődtek, a falu bírója, öreg Harangozó Sándor, nem. adta ki őt, igazolta illetőségét, és még vizsgálati fogságba sem engedte elvinni. Pedig kockázatot vállalt azzal, hogy védi. Más sem jelentette föl, a falu politikai erkölcse jóváhagyta, hogy harcolt az elveiért. A falulközösség magától értetődően visszafogadta és megvédte. Vékony Jónást — kamaszfejjel — én is úgy Ismertem, mint sokat olvasó, gondolkodó és vitatkozó kedvű embert. 471.