Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Vajúdó parasztvilág

mitizálódott, és emberileg — a személy számára — végte­lenül fontossá vált. Még élő valóság — neim olyan, mint a (könyveikből tanulit történelem —, résztvevői élnek, emlékez­nek, de a tényeket már az Idő távdia és az ezzel együtt járó képzeleti felfokozás formálja. Nem, nem 'hamisításról van sző, csupán ar-ról, ihogy a valiamikori szürke hétközna­pok színes ünnepekké nemesednek. Ugyancsak a falumban halt meg néhány éve egy volt vöröskatona — a „kertaljai" Varga István —, a Nagy Szov­jet Forradalom katonája, akiről beszélték, hogy le volt fény­képezve Leninnel. A régen meghalt kovácsunk, Kaszás István viszont beszélt Leninnél. Lám, a vliharok apró mozza­natait így emeli igazi jelentőségük szintjére a múló idő és az emlékezés. Ma, amikor Ku'lcsár Béla bátyámmal beszé­llek erről, látom rajta, milyen fontos számára, kit látott egykor személyesen, kivel beszélt, és tudom, hogy ez való­iban fontos dolog: ember és történelem egymáshoz tartozását bizonyítja.-­Térjünk vissza a mi tizennyolc vöröskatonánkhoz! Külön­féle ezredekben, de mindannyian hazafelé tartanak. Részt vesznek a balassagyarmati harcokban, majd végigküzdik az északi hadjáratot. A tollforgós olaszok után francia tenge­részgyalogosok állnak elébük, majd cseh legionáriusok. Má­ra a harcok részletei elmosódó emlékek csupán, de az együvé tartozás tudatához kapcsolódó események élénken megmaradtak emlékezetünkben. Bakai Bálint — István báty­ja — Balassagyarmatnál megsebesült. Kórházba vitték, s egy ismerőse elvette tőle a pénzét — a sebesült eszméleté­nél volt —, hogy el ne vesszen, és elhozta a testvérének, így Bakai Bálint az idegenben sebesülten pénz nélkül ma­radt. S most, hogy beszélgettem Vékony Jónással és Bakai Istvánnal, szinte egyszerre mondják: Amikor Bálint pénz •nélkül maradt! ... Nálam mindig vollt pénz ... — mondja István bátyám, és én 'töprenghettem, hogy miért fontos ez? Bizonyára azért, mert a falusi ember, még ha forradalomba siet is, idegenbe nem megy pénz nélkül, senkinek nem akar a terhére lenini, és a segítségért, amelyben részesül,, megfi­zet. Emberségüket is vitték magukkal a forradalomba a föl­468.

Next

/
Thumbnails
Contents