Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Vajúdó parasztvilág

hogy nászúknak csendes helyet keressenek, s néha ilyenkor Spanyolországiról mesélt az öreg, de a kommunista gondolatok és eilkölcs összetevőiről nem esett szó köztünk. S most, hogy az alkalom — a CSKP megalakulásának 50. évfordulója — sajátos igényekkel vitt hozzá s társaihoz, megdöbbentem; a történelem emberei, regényhősök között éltem hosszú éveken iát,, iés nem vettem róluk tudomást! S a váratlan fölfedezés erejével ért a fölismerés, hogy az én „dolgozó-szerző" falum mellett ól ugyanakkor egy „dolgozó-harcoló" falu is, bár számomra az ellső eltakarta a másikat. Meghökkentő problémához értünk: változhat-e a felnőtt tudatképe arról a valóságról, amelyet, úgy érezte, bizalmasan és bensőségesen ismer? S ha változik a kép, a tudatra jellemző-e a változása vagy a valóság lényegének a bonyolultságára? Miért nem gondolkodtam el soha azon,, hogy a kommunisták miért tették azt, amit tettek? Miért éppen azt az életutat járták végig, amit sorsukként Ismerünk? Több mint két évtizedre ismerem az (Osztályharc elméletét, az ötvenes évek elején gyakorlatilag is részt vállaltam benne a magam módján, s a falumban mégsem kerestem az összefüggéseit. A tényeket tudomásul vettem, de a miértjüket nem kutattam. Vékony Jónás veterán kommunistával szemben ülve — otthonálban — elemi erővel ragadott meg a kérdés*, miért Így cselekedett? Hetvenéves múlt, hajlott hátú, sovány öregember, hogyan keressem meg benne a régi fiatal harcost? Tizenkilencben, amikor a története kezdődik, húszéves lehetett. Húszéves, mint az én nemzedékem, amelyik a század második felének elején a szocialista társadalomépítés igényével adott hírt magáról az újra megnyílt magyar iskolákban. ők fegyverrel harcoltak azért húszévesen, amit mi — ugyancsak húszévesen — jelszavakkal, mozgalmi dalokkal és kék inggel meg szervezéssel igyekeztünk megvalósítani. Mennyiben elődeink ők, és mennyiben voltunk — vagyunk! — mi méltó utódaik? S a történelem valóságának milyen változásai kísérik két ifjú nemzedék külső jegyekben azonos feladatvállalását, fiatalos szerteleinségeit, romantikáját és emberré válását (két nem túl távoli kor idősíkjaiban, mélyek belső lényegükben egy cél felé nyúlnak? 466.