Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

— Kevi hangja meggyőző és lefegyverző, de a (két lányt nem Ibönnyű lefegyverezni. — Az egyenesség tiszteletre méltó vonás. Köszönjük. Talán majd máskor... — Elmennek. Szemmel kísérik őket, ahogy a kijárat felé mennek az asztalok között, és sajnálikoznak. — iNégy konyak — Tamás bánatosan néz a távozó lányok után —, elhamarkodott befektetés, mely nem hoz hasznot,. ,mé;g az önértéke sem térül meg ... — És négy fekete, ne felejtsd el! — figyelmezteti Kevi. — Ilyen az élet, barátom. De ez a két Ihölgy 'legközelebb olyan kezes lesz, mint a Msbárány. Ma kevés időnik volt. Ha még beléjük töltlhetnénk két (konyakot, a karjuikan -Visznek el a szobádba ... Morvái hallgatott. Később a Nagyasszonyról beszélgettek, Tamás azt állította, hogy az öregasszonynak ikezdődő üldözési mániája van, érdékes lenne kinyomozni, miért! Aztán arról .beszéltek, hogy Morvái cikket írt, és a napilap szerkesztője elfogadta. — A Végén még újságíró lesz — mondta Kevi. Kártyázni mentek egy másik kávéházba, tízfülléres alapon máriásoztak, és közben pilseni sört Ittalk. Kevlnek háromszáz koronát (küldtek a szülei cipőre, és az a véleménye, hogy olcsóbb lis (megfelel. Morvái tíz óra tájban ment haza, és a kapusnál a gépészeti kar dékáni hivatalának (levele várta: Ha egy héten belül nem teszi le anyagismeretből a vizsgát, kizárják a főisíkolárál. 2 Az internátusi szobában még félhomály volt, amikor megszólalt Igor rádiiója. A készülék az ágy mellett állt, az éjjeliszekrényen. Vontatott, klasszikus melódiák tódultak kl toelőlle, és felszaggatták a szürkület nyugalmát. Igor nem gyújtotta fel a lámpát, s a rádió varázsszeme úgy hunyorgott a szolbában, mint egy csábító szirén szeme,, aiki elnyújtott dallaimdkat külld csalogatóan a világ felé. 45