Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Vajúdó parasztvilág

év közötti nők vehetők igénybe. Az idézett elnöki dekrétum értelmében nem hívhatók be közmunkára terhes anyák 3. hónaptól kezdve, valamint azok a nők, akik legalább egy tíz éven aluli gyermekről vagy két olyan személyről gondoskodnak háztartásukban, akik az idézett elnöki dekrétum hatálya alá nem esnek. Nem hívhatók be többek között: akik állandó munkaviszonyban vannak, akik tanoncok, akik iparengedély alapján ipart űznek — ide tartoznak a szabadfoglalkozású személyek, továbbá legalább 50 százalékos rokkantak, betegek és gyengeelméjüek. Fentiek alapján Önre az idézett elnöki dekrétum nem vonatkoztatható. Kétnyelvű körbélyegző: MEGHATALMAZOTT az áttelepítendő magyarok érdekvédelmére Csehszlovákiában." A levél is kétnyelvű, sokszorosított szöveggel és aláírással, s a címzetteket felszabadítja az átcsoportosítás kényszere alól. Bizonyára akkor kapta apám, amikor mindenáron fehér levelet akart szerezni,, de ez nem sikerült. S erről az időről, amikor úgy látszott, semmi sem isikerül, és talán soha többé nem mehetünk vissza az otthonunkba, újabb papírlap tanúskodik: „Igazolvány. A helybeli csendőrőrs igazolja, hogy J. D. hontfüzesgyarmati lakos (Zselizi járás) 1947. február 10-én a Szlovákiai Betelepítő Hivatalban 955-11/1947 szám alatt utólagosan reszlovakizálásra jelentkezett. 0. őrsparancsnok." De úgy látszik, hogy még ez sem volt elegendő ahhoz,, hogy megváltozzon a döntés, amelyet egyszer az átcsoportosító bizottság meghozott,, mert február végén, egy tiszta és hideg reggelen apámmal és B. E. unokaöcsémmel felkerekedtünk, és elmentünk Maróira, János bácsiékhoz. Még ez is menekülés volt, a változatosság kedvéért most a szlovák paraszthoz mentünk segítségért, és ez befogadott. Igazságtalannak tartotta, hogy el akarnak vinni, őt is kötötte a föld a maga falujához, és természetesnek tartotta, hogy mi is ragaszkodunk a miénkhez. Munkát nem tudott adni, .mert még tél volt, így csak a terhére voltunk, de etetett, fekvőhelyet adott, és bátorításával (támogatott. S amikor egy hónap múlva hazamentünk tőle, már 410.