Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Vajúdó parasztvilág

dik. A mi tájunkon ilyen változáson nem ütközik .meg a parasztember, hozzászokott. Az iskola ügye imár komolyabb, de azért az első békés őszön m!ég mindenki úgy 'hitte, hogy átmeneti [intézkedésekről van szó, valami félreértésről, melyet majd tisztáznak és rendeznek; a falu régi törvényei szerint élt, magyarul beszélt, s ha leheit, még jobban önmagába zárkózott, és várt. Évek óta várta a jobb időket, és nem csodálkozott, hogy még mindig várakoznia kell. Türelmesen hitt a sors mindenhatóságában és kivédhetetlenségében, történelme, élete erre tanította. Közben a volt szövetkezeti kocsma is kinyitott. UNRRA konzerveket vehettünk, benne egy szelet csokoládé, limonádépor, rágógumi, savanyú cukorka és egyebek, később vörös színű édes pálinkát — ma sem tudom, milyen fajta olcsó likőrt — is árultak, a legények már dalolták is a megszokott katonanótákat, éppen úgy, mint azelőtt. S közben forrt, háborgott a világ a falu körül, s a falu alig tudott róla. Aztán még azon a télen sok mindenre fény derült. A legényeket és a fiatal — sőt a középkorú — férfiakat is munkára vitték Csehországba. Katonának inem sorozták a fiatalokat, munkára vitték őket. A behívottak ellenkezés nélkül mentek, a háború és nélkülözések nevelte fegyelem benne volt a népben. Élte kiszabott sorsát a ,falu

r sokan elmentek, bár nem mindenki, de tavasz végére azok is visszajöttek, akiket elvittek; kit engedtek, ki elszökött, a fiatalok inkább kalandnak vették a „világjárást", mint sorscsapásnak, megaláztatásnak. H. G. legény barátom hazajövetele után sokat mesélt ottani életükről, német lányok szerelméről, munkájukról, mulatozásaikról, duhajkodásaikról. Népek ismerkedésére és emberi ösztönök meg közösségi kultúráik találkozására és összecsapására adott alkalmat ez a korszak: a racionális és modern termelésre berendezkedett cseh parasztok — többnyire nagyparasztok — .megbízható munkaerőket vártak, még a jövevénymunkások fizikai kondícióját is figyelembe vették, s talán az Izmaikat is megtapogatták, amikor válogattak közöttük. S ami a .munkabírást illeti, abban nem is csalódtak, de azzal már nem számoltak, hogy sok munkás személyében zabolátlan fe402.