Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Vajúdó parasztvilág

járásoknak a jobbágyi helyhez kötöttség folytán valamiféle pótléka, de mikor és miért kopott l-e ró'la a vallásos köntös annyira, hogy ma már az is megválaszolhatatlan kérdésnek látszik: miiért éppen Márton napján tartják, miért Szent Márton az, akit a falum ilyen megkülönböztetett tisztelettel illet, hogy az ő neve napjához köti a szórakozás, a játék és vendéglátás kiteljesedésének idejét. Mert kamaszkoromra visszagondolva, a búcsú a faluban először is a sátrakat (cukorkák,, játékok, „piros puska", riasztópisztoly, aztán a ringlispíl) jelentette a gyerekeknek, az esti mulatságot a fiataloknak, és a vendégeskedést — a szomszéd falukból is eljöttek a komák, sógorok, ha voltak — a felnőtteknek. Ilyenkor már van újbor — többnyire jó savanyú otelló — és hízó liba. És jó hideg, sötétszürke sár, bokáig érő. De ez nem baj, azért van magas szárú bőrcsizmája legénynek, férfinépnek,, hogy ne kelljen néznie, hová ilép este, a koromsötét éjben. A legénykeresztelő felett is elgondolkozhatnánk: mire kellett, miért volt rá szükség? A faluvilágban semmit nem tett céltalanul a nép! A legésszerűbb magyarázatnak az látszik, ha a legénykeresztelőt a tapasztalatadással és a közösségi életformára való neveléssel hozom kapcsolatba. A parasztélet folytonosságának éltető eleme a (tapasztalatok átadása, a munkamódszerek — akár gyártási ismereteket is mondhatnék! — ismerete, a föld megművelésével és az állatok nevelésével kapcsolatos szakértelem apáról fiúra való öröklése. S ha figyelembe vesszük a paraszttársadalomnak ezt az alapvető jellemvonását, akkor az iskolából kikerülő suhanc számára a néhány évvel idősebb „keresztapa" a legényéletben való jártasságot és azoknak az intim — szerelemmel, lányokkal összefüggő — kérdéseknek az értőjét jelentette, melyekről a szüleivel több ok — puritán erkölcsök, tekintélyi viszony, szemérmesség — folytán nem beszélhetett. Az éin korosztályom éppen az utolsó háborús őszön — 1944-ben — keresztelkedett volna, a közeledő frontra való várakozás hónapjában, amikor a novemberi sarait a kényes legénycsizmák helyett katonabakancsok, ilópaták, ágyúke393.