Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

len próbálkozás után Morvái behatóan elemezte, hol vétette el a dolgot, melyik döntő pillanatban nem volt elég határozott, és az ilyen sikertelen közeledések után nagyon sajnálta az elmulasztott alkalmat. A szobába fényes napsugárnyalábok törtek he az ablakon át, s a sugarak útjában finom porfelhő rezgett a levegőben. A porfelhőt Bozsena törlőrongya kavarta fel, s a ragyogó sugarak megvilágították ia finoman reszkető porszemeket. Morvái borongva figyelte őket: ott táncoltak Bohr Nobeldíjas fizikus atomjai, ha tudná az elemi részecskék energiájának képletét, kiszámíthatná energiájukat. Energiák mezői közepette élünk. Bozsena is sugározza magából az energiát... Eszébe jutott a bőröndjében levő pálinkásüveg, azt is elfelejtette kitenni a szekrénybe. Csapnivaló haditervet készít, s még azt sem hajtja végre tökéletesein. Most megörült, hogy eszébe jutott, nyögve sóhajtozott, mintha most ébredne, kivette a bőröndből laz üveget és megszagolta. — Hozzon egy poharat, Bozsena! — Mi jutott eszébe... — Az asszony kacéran mosolygott, mintha meg lenne lepődve. — Ágyban csak a szerelmesek isznak, hogy jobban érezzék magukat... — Behozott egy narancsszínű fogmosópoharat. Morvái félig töltötte pálinkával. — A szerelmesek? ... Igaza van, Bozsena, szerelmes vagyok ... — jelentette kii nemes egyszerűséggel. — Azért iszom az ágyban, hogy jobban érezzem magam ... Az asszony felé nyújtotta a poharat. — Igyon, Bozsena! Először ellenkezett, kérette magát, leült az ágya szélére, de amikor Morvái a lábszárára tette a kezét, felugrott és zavartan nevetett, aztán elvette a poharat, ivott belőle két 'kortyot, de mindjárt visszaadta, és futott a mosdóba vizet inni, mélyen szívta a levegőt,, meirt égette torkát az erős ital. — Nagyon erős... Hát azért iszik? És kibe szerelmes? — kérdezte, amikor visszajött. 36