Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

útkereszteződéseken rendőr és zűrzavar, s a forgatag mö­gött mégis rend és fegyelem él, az autók nem rohannak egymásnak, s a villamosok engedelmesen megállnak a fel­villanó fények ,előtt... Ez az ő világa, itthon van ... meg­érkezett. Furcsa gondolata támadt: Hol volt tegnap? Honnan jön? Ott is azt gondolta: itthon vagyok. És úgy viselkedett, miint aki otthon van. Jól érezte magát. Megmosolyogta önmagát. Ne bölcselkedj, Bozsena már öltözködik, készíti a porszívót, a törlőrongyokat és a kék munkaköpenyt, mely alatt nem visel ruhát... Enyhe szoron­gást érzett, felómelyedett a gyomra, mint azok előtt a vizsgák előtt, amelyektől félt. A villamos megállt az internátus előtt, az épület mögött magasodó hegyek gömbölyű tetején felhér felhők lebegtek, ráültek a hegy kupolájára, és nem moz­dultak, s a vörös nap színes fényekkel ragyogta be őket. Az internátus toronyórájának mutatói fekete ujjukkal megfenyegették: Mit akarsz itt ilyen ;korán? A portástól elkérte a szoba kulcsát, C háromszáztizenöt, mondta be a számot s a folyosót. Sietett fel a lépcsőn a harmadik eme­letre. A folyosók üresek és csendesek, ha szerencséje van, italán egyedül lesz az épületszárny egész harmadik emele­tén. Jó 'lenne, nagyon jó lenne. Hol vagy, Bozsena? A pléh­vödör és a seprű a folyosó első szobája előtt áll, s a szobá­ból porszívózúgás hallatszik. Az ajtó félig nyitva. Morvái benézett rajta; a fiatalasszony hajladozva dolgozott, telt alakját beragyogták a reggeli napsugarak. 4 Morvái ravasz hódító akart lenini, pizsamára vetkőzött, és eltervezte, hogy ha az asszony takarítani jön a szobát, úgy tesz, mintha lefeküdt völna az utazás után és pihenne. A helyzet alakulására bízta, mit tesz majd, talán sikerül őt lehúznia maga mellé az ágyba. De ahogy az asszony bejött, egyszerre kétségek fogták el tervét illetően, szemét le­hunyva feküdt, és szemhéja résén át figyelte Bozsenát. A fia­34

Next

/
Thumbnails
Contents