Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Vajúdó parasztvilág

azt. Akárcsak a reggeli etetést, fejést, ló- és tehénpucolást, trágyakihordást és itatást, mint mások az étkezés előtti imát,, reggeli iáhítatot és esti misét. Az élet ritmusa determinálón ismételte önmagát, és alakította, sémába kényszerítette a parasztot. A „hordás" pedig a következőkből állt: az istállóba bekészíteni az almozószaimát, árpaszalmát, takarmányt, .pelyvát és töreket, répát, 'kukoricaszárat, mindenből annyit, hogy ne csak az esti etetéshez, hanem reggelre is elég legyen. Megy a gazda a kertjébe, vállára vetve a szalmahordó kötél vagy a szántógyeplő (ez nem szíjból készült, hanem fonott kötélből], a megkezdett kazal oldalába dugja a kötél végét, úgy mellmagasságban, és kezébe veszi a csillogó hegyű, horgas gamót. Nem könnyű dolog a szalmát „húzni", mert a kazal megereszkedett és a szalma összepréselődött, nehezen megy bele a gamó. Amikor kihúzott egy rakást, fogja a gereblyét, és a szalmát a kötélbe rakja vele. Aztán összehúzza és megköti a hurkot. Ha nem pontosan a szalmacsomó közepét fogja át a kötél, félrecsúszik, amikor a hurkot meghúzza, s a szalma kifordul belőle, újból kezdheti; apró mesterségbeli tudás pontosan megrakni a kötelet, de aki nem tudja, azt szétvetheti a méreg a sikertelenség miatt. A parasztember munkájának sok ilyen fortélya van, mint minden mesterségnek, melynek kézi munkával állítják elő termékeit. Jól meghúzza hát a kötelet, hogy feszesen szoruljon benne a szalma, szét ne hulljon, aztán a térdével kissé a levegőbe lendíti a nagy gömbölyeget, ügyesen alábújik, lés vállra veszi, meggörnyedve viszi az istállóba. Olyan most, mint egy vánszorgó törpe, akit egy ormótlan boglya a földbe akar nyomni, már-már maga alá temet. Három köteg szalma kell: egy-egy „kötél" búzaszalma alomnak a lovakhoz és a tehenekhez és egy kötél árpaszalma éjszakára, rágnivaló a lovak elébe. Aztán veszi a „poplikot" (nagy, fonott vesszőkosár}, a hátára veti, töreket és pelyvát hoz benne, jól meggyúrva, hogy elég legyen, majd a „fiikasban" (persze hogy a füles kasról van szó!) répát, két térést (két füles kassal). Takarmányt metsz és az abroszban behozza, a kukorlcaszár-kévéket kettesével lógatva a kezében. Mindezt magányosan és szótlanul teszi, egyedül 345.