Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

szeri volt, esetleges és a kelő nappal elveszti az asszonyt. Most érezte, hogy ha akarja, ez a mozdulatlanság és csend, mely ezekben az órákban tökéletesen kielégíti, egész életében az övé lehet. Megszerezheti. Adva van a számára. És jó volt arra gondolnia, hogy ez a megnyugtató helyzet és érzés egész életre szól, csak akarnia kell. Ilona kicsomagolta a felvágottat. A rózsaszín szalámiszeleteket szabályos körben helyezte el a tányéron, a sajtot apró kockára vágta, és feldíszítettel vele a szalámikoszorút. Olyan lett a tányér, mint egy érdekes trópusi virág. Utána kenyeret szeletelt, és a tányér mellé helyezte egy tiszta papírlapra. — Bontsd fel, kérlek, a pezsgőt! Nyakába kötötte a Nagyasszony lányának kendőjét, kipirult a melegben és a vacsora előkészítésében. Morvái szépnek és vonzónak látta. Nézte,, ahogy rendezgeti a tányéron a trópusi virág színeit, a körmét halvány rózsaszínre festette és kissé meg hagyta nőni, de nem annyira, hogy ízléstelen legyen. Felnőtt gyerek és ragaszkodik hozzá; ha akarja, megcsókolhatja, levetkőztetheti, feleségül veheti, az övé. Megnyugtató és rokonszenves, hogy mindenben aláveti magát az akaratának, nem törődik mással. Morvái olvasta valahol, hogy néha a szerelem legfontosabb eleme a birtoklás kizárólagossága, tehát nem az a tény, hogy egy nő a miénk, hanem az, hogy nem a másé... Mord szobája most barátságos, néhány kép kellene a falakra, néhány egyéni szín, terítő vagy használati tárgy — eddig nem is gondolt arra, hogy az ember lakásának otthonossága egyénisége apró jelenlevő jeleivel kezdődik, arra sem gondolt, hogy egy lakás otthonos legyen —, egészen tűrhető fészek lenne. Jó lenne, ha Török Ilona itt maradna velem ... Alomszerűen és ködösen gomolyogtak agyában a gondolatok, nem törődött a valóságosságukkal, átengedte magát nekik. Óvatosan kinyitotta a pezsgőt, hogy pukkanjon, de ne pezsegjen k.i

r töltött a két kölcsönpohárba, s az öblös poharak habbal és buborékkal teltek meg. S amikor a kristályszín buborékok szétpukkantak, újra töltött, mert kevés pezsgő maradt a sok habból. Koccintottak. 306.