Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

mi nagyon kedveset vesztett volna el. Reggel óta benne élt a találkozás, készült rá, örült neki, minden érzéke és idege kívánta, úgy érezte, önkínzó magányába meleg fény érke­zik. S az aluljáró már üres. De egyszerre újabb, magányos léptek koppannak az aluljáró szürkésfehér sakktábláján, s a lámpák fényében egy lány jön, egyedül. Török Ilona! Legutoljára jött, talán azért, hogy magányosan érkezzen, s ha várják, mindenképpen találkozzanak. Ö is félt, hogy nem ismerik meg egymást? Kezében az ismert csillogó pa­pírkoffer, haját tarka kendővel kötötte át. Miért kételked­tem magamban, gondolta Morvái, azonnal felismertem őt... Elébe ment, és kivette kezéből a koffert. Meg akarta csó­kolni, de a lány félrefordította a fejét. — Csakhogy itt vagy, kedvesem ... — mondta neki. A lány félénken, majdnem alázatosan mosolygott. Alltak a lépcsőn, és nézték egymást. Csak a huzat szökdö­sött körülöttük. Nem a régi már, gondolta Morvái, megválto­zott. Előnyösen változott meg. Karcsúbb lett, mintha meg­nyúlt volna, a lába is szebb vonalú, mi történt vele? Arcán legfeltűnőbb a változás. Kerek képe lefogyott, halvány és ápolt a bőre, száját enyhén kifestette, és a szemöldökét is kihúzta kissé, haja rövid és lágy, hullámos. Szép. Borsózöld télikabátja nyúlánk, szabályos testet sejtet. Szája szegleté­ben két komoly vonás, mintha valami megrázó élmény em­léke lenne. Világot láttál, Török Ilona? Emlékszel a mesé­re? A szegény asszony legkisebb fia elindult világot látni, hátán tarisznyát, benne hamuban sült pogácsát vitt magá­val ... — Jól utaztál? — Hajnal óta vonaton ülök. Fáradt vagyok. Meg kell néz­nem, mikor megy tovább a vonatom. — Nagyon vártalak. Gyere velem! — mondta Morvái. Nem hallotta meg, hogy tovább akar utazni, tudta, hegy nem akar igazán elutazni, csak mondja, és várja, hogy ne eressze el. Belekarolt, és vezette a kijárat felé. Érezte, hogy a lány magához szorítja a karját. — Csakhogy itt vagy, kedvesem ... — mondta még egy­szer, letette a bőröndöt, és hosszan szájon csókolta őt. Nem 300.

Next

/
Thumbnails
Contents