Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

déstől piros arccal kiabáltunk egymás fülébe, hogy ha tanulni akarunk, itt még mérnök is lehet belőlünk, s amikor az ismeretlen gépeket néztük, ámulva csillogott a szemünk. 6. Az első lány — egy vörös pincérnő — szemrehányóan kérdezte a téli utcán, hogy miért hívtam el a mulatóból, ha nincs lakásom, aztán kérni kezdett, és felajánlotta, hogy lefekszik a földre, ha akarom, de én nem akartam, hogy a deres járdára feküdjön, jéghideg ujjakkal egyre a hasát simogattam, és boldog voltam. 7. Tudja, ki volt Štefánik? — kérdezte a részeg. Hős volt, lelőtték a magyarok, évszázadokon át elnyomtak bennünket, és lelőtték Štefánikot; egy kocsmában, sör mellett beszélgettünk, és én nagyon vigyáztam, hogy helyesen, nyelvtani hibák nélkül beszéljek szlovákul, mert nem tudtam elképzelni, mi történne, ha a partnerem megtudná, hogy magyar vagyok, s ez szorongással töltött el, nem félelemmel, inkább óvatossággal, hogy elkerüljek egy botrányos jelenetet. 8. Bohr atommodellje mindig kétségekkel töltött el, elhiszem, hogy úgy kell lennie — elektronok keringenek a mag körül —, ha az elmélet segítségével atombombát lehet készíteni, s néha mégis kételkedem; nézem a töltőtollam, és megpróbálom elképzelni, ahogy szilárd keretében ott mozog, nyüzsög és lüktet az anyag milliónyi láthatatlan alkotóeleme, s mert nem tudom elképzelni, ezt gondolom: hátha mégsem úgy van ... 9. Ha repülni készülök, minden alkalommal eszembe jut a halál, és kényszerítenem kell magamat, hogy ne gondoljak rá. 10. Ma az állomáson alszom, és hajnali háromkor, amikor az éjszaka a legsúlyosabb és legkietlenebb, amikor legjobban fázik a világ, tudom, nem leszek elégedetlen, azt mondom majd magamban: ennek így kell lennie, jól van így11. Zsuzsa az egyetlen ember, aki értelmileg és érzékileg egyaránt érdekel, talán azért, mert soha nem éltünk egymás mellett. Megígérte, hogy hív. Mivel töltsem addig a feleslegesen elfolyó időt? 294.