Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

gyakkal élni, úgy éreztem, beleőrülök. S akkor jött egy ember, és mutatott egy írást, hogy a lakásunkat kiutalta neki a lakáshivatal. Elég okom volt rá, hogy férjhez menjek. Igaza van, gondolta Morvái, miért várt volna rám, amikor én sem törődtem ővele, sasok után szaladgáltam, és nem törődtem vele, hogy egyedül maradt. Ha tudtam volna, el­jövök utána? Játszott a gondolattal, hogy eljött volna, s hogy akkor mi történt volna, és tudta, hogy a lehetetlen­nel játszik. Aki térben és időben távol van tőlünk, számunk­ra nem létezik, csak ha már találkoztunk vele. A találkozás­sal megszerezzük magun'knak, s azután bennünk él. — Férjhez mentél, és arra építetted a jövődet, hogy a 'férjed nagyon szeret — állapította meg. S egyszerre re­kedten és izgatottan kérdezte: — Mától kezdve nem tudnád arra építeni a jövődet, hogy én nagyon szeretlek? Zsuzsa gondolkozás nélkül válaszolt: — Nem. Az embernek csak egy jövője van, újat nem tud választani, sem kezdeni. Az életet csak folytatni lehet, nem lehet újrakezdeni, s a folytatás a régire épül, belőle folyik. — Azt mondtad, nincs férjed és nincsenek gyerekeid ... azt mondtad, szeretsz. — Ha így beszélsz velem, van családom ... Beszélj úgy, hogy ne legyen. Kézen fogva mentek tovább és nevetgéltek. Zsuzsa nem törődött vele, hogy meglátja őket valaki, nem törődött sem­mivel. Az Óváros felé tértek le, apró utcákban csatangol­tak, néha csókolóztak. Fekete ruhás kispapokkal találkoz­tak, Zsuzsa kihívóan megcsókolta előttük Morváit, azok le­sütötték a szemüket és továbbsiettek. Később felmentek a Várba, és a várfal délnyugati szögletéről lenéztek a Du­nára, megkeresték a bécsi koronázó templom csúcsát. Az asz­szony állította, hogy a bécsi Dóm csúcsa sötétlik áttetszően és csúcsosan egy erdős völgy hajlatában. Apjára hivatkozott, aki valamikor azt mondta, hogy az ott a bécsi Dóm ... Ro­mos lépcsőkön jöttek lefelé, és szorították egymás kezét, tudták, hogy rövidesen el kell válniuk. Morvaiban egyre nőtt a feszültség, másról kellene beszélnie; nem a lényeggel fog­277.

Next

/
Thumbnails
Contents