Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

sága érdekében. Ha neked felmond, a társadalom védelme érdekében megtette a kötelességét. Éber volt. Megvárja az alkalmas pillanatot, amikor előnyös lesz számára a közbelépés, s akkor kirúg ... — S mi .lesz velem? — Semmi. Néhány hónapig egyetlen lap sem közli írásaidat, elterjed rólad, hogy felforgató és bajt hozó elem vagy, arról Is beszélnek majd, hogy eltiltottak az írásitól. Csavarogsz, nyomorogsz, élsz, ahogy tudsz. Vezekelsz. A bűnösnek vezekelnie kell. Az évezredes törvény ma is érvényes, a vezeklés kiengeszteli azokat, akiknek a megbocsátása feloldoz a vétség alól. S azután újra írhatsz, megengedik. — És te akkor segítsz majd rajtam, amikor vezekelek? — Akkor is... akkor kell segíteni, amikor bajban vagy. — Hogyan segítsz rajtam? — Kisebb írásokat közlök tőled,, és fordítással bízllak meg. Szűken, de keresel majd nálam. — Az írástól eltiltanak ... — Nem a te neved alatt jelennek majd meg az írásaid, és a tiszteletdíjat is idegen névre kapod- Válaszd ki egy barátodat, akiben megbízol, hogy nem beszél, és nem issza el a pénzedet. — Értem, csak a nevem veszélyes. A szellemem... a gondolataim nem veszélyesek... azok megtűrhetők a közéletben ... — Igen, a neved felbosszantaná azokat, akik úgy gondolják, hogy nem írhatsz. A gondolataid, ahogy nagyvonalúan meghatároztad, nem veszélyesek ... a kutya sem törődik velük. — Meg sem kérdezed, beleegyezem-e? Feladom-e önmagam? — Talán nem egyezel bele? — De igen. Élni akarok. De azért megkérdezhetnéd... — Külsőség lenne. Ne ragaszkodj a formákhoz. Már ittasak voltak, de még értelmesen beszéltek. Csak a mozdulataik váltak szertelenné, és arcizmaik néha erőltetett, torz fintorba rándultak. 265.