Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

irányzatosságot? — kérdezte Tamás. — Mi lett volna, ha nem kapunk leveilet a járástól, akkor jó lenne a riport? — Minden a legnagyobb rendben lenne. — A főszerkesztő jóindulatúan magyarázta a probléma lényegét. — Értsétek meg, elvtársak, messzire mentünk a kritikában, ilyen messzire nyilvánvalóan nem mehetünk el. Ha nem kapunk levelet, ez azt jelentette volna, hogy nem mentünk meszszire a bírálatban. A közvélemény hangja a mi értékmérőnk. S a járási elvtársak, nagyon helyesen, figyelmeztettek, hogy hatáskörünkön túl, messzire mentünk. A kritika nélkülözhetetlen fegyverünk az építésben, de ha felelőtlenül bánunk vele, kétélű fegyver lesz, visszavág ... És levágja a fejem, gondolta Morvái. Érzékei gépiesen válaszoltak az eseményekre, fáradt közömbösséget érzett, és eszébe jutott, hogy nevetséges módon kerül összeütközésbe emberekkel, helyzetekkel, a környezetével. A riportot úgy írta meg, ahogy hallotta a dolgokat és ahogy maga is tudta, a többiek is így tudják, sokat beszéltek erről, a mezőgazdasági vezetők szakmai felkészületlensége köztudott, s most mégis színházat játszanak, és beszédüknek a fontosság látszatát igyekeznek adni. Lelke mélyén szorongva érezte, hogy mindezek ellenére mégse céltalan színház, ami történik, bár formális, de messzemenően komoly játék, a dolgok belső rendje és az élet gyakorlata ez, mely logikátlanságokban valósítja meg a lényeget. S bár kicsinyesnek és álszentnek tűnik fel, ez a valóság. Ez az élet külső valósága, közösen éljük, bár néha visszahúzódunk s bemenekülünk belső életünkbe, mely rendezettebb ugyan, de semmivel sem megnyugtatóbb, mert együtt jár vele a magány. — Mi hát a teendő? — kérdezte nyugtalanul a külpolitikai rovat vezetője, aki nagy gondot fordított arra, hogy pontos időben ebédeljen, s éppen eljött az ő ideje ... — Morvái elvtárs még nem nyilatkozott. Önkritikailag megmagyarázhatná az esetet... — A főszerkesztő ráfüggesztette jóindulatú tekintetét. Morvái csodálkozott azon a biztonságon, amellyel bátorítóan ránézett, és nehezen fogta fel, hogy ez az ember mindenért őt teszi felelőssé. Eszébe sem jut, hogy a riport születésében a maga szerepét 254.