Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

,mindig csalódást a szüleiknek? A gyerekek sorsa ez, vagy a szülőké? — Te megbolondultál! Mit beszélsz? — Anyja szólalt meg ijedten, s aggodalmát felháborodás mögé rejtette. — Bolondokat beszélsz! — Nem bolondultam meg ... — Kapkodva és szaggatottan beszélni kezdett, hogy sokat akar írni, befolyásolni akarja véleményével a társadalom életét, eredeti gondolatai vannak, melyekből éppen úgy megél, mint egy mérnök a tudományából; s mindaz, amit mondott, olyan siralmasan és hamisan, olyan nevetségesen hangzott ebben a szobában, mintha valami éretlen kölyök hadarná a maga megmosolyogni való, átlátszó butaságait. Az írásból megélhet, de semmit nem irányít és nem befolyásol, apró ügyeknél statisztál, nagyképű külsőségekről tudósít, és egy pillanatra sem gondolkozhat őszintén, mert azonnal ellentétbe kerül a környezetével és a saját érdekeivel. — Hát ezért nem jöttél haza szünidőre... meguntad a tanulást — állapította meg az apja komoran. — Könynyen akarsz élni... Eldobta a cigarettavéget, de nem fordult a fal felé, újabb cigarettára gyújtott. Morvái az apró láng fényénél borostásnak és fáradtnak látta apja arcát, homlokán és a szája szélén ráncok és mély árkok húzódnak. Megfáradt, öregedő ember az apja. S most nagyon csalódott benne. Csalódása töprengővé és magába zárkózóvá teszi, és még jobban elmélyíti a ráncait. Soha nem szívott még el egynél több cigarettát lefekvés után ... Egy kép jutott eszébe: amikor Csehországba akarták telepíteni őket, és elszöktek hazulról, a nagybácsijánál húzódtak meg. Ö és édesanyja a szobában háltak, apja az istállóban, a tehenek előtt a jászolban, ahol a bibliabeli Jézus született. Azért hált ott, hogy ha a csendőrök razziát tartanának a faluban, könnyebben eltűnhessen. Egyszer éjféltájban Varga bácsi, az öreg forradalmár kopogott be a nagybácsijához, hogy megszállták a csendőrök a falut, azonnal meneküljenek a hajiokok felé, és töltsék ott az éjszakát. Morvái is felöltözve aludt a szoba földjére hintett szalmán, 245.