Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

meglátja a madarakat. Ha netán nagyon ideges lesz, akkor az apró kattanás lecsillapítja és figyelmezteti, hogy nyugodtnak kell lennie. Várt. Mozdulatlan volt, csak a szeme rebbent néha, figyelt. Felmérte tekintetével a környéket, nézte a lombozat hézagait, ahol a madarak berepülhetnek, és latolgatta a lövés lehetőségeit. S amikor a környezet ismerőse lett, és már nem ébresztett benne új gondolatokat, régi erdei emlékek támadtak fel. Az élet mozgás, és ha testi mozgásban nem valósulhat meg, az agy vezeti le az élet mozgáskényszerét. Hosszú láncban vonulnak el képzeletünkben a rég műit képek és a velük összefüggő gondolatok. Körülötte, félórányi járásra minden irányban erdő. Azelőtt úrbériek voltak az erdők, és a gazdáknak különféle arányban volt hozzájuk joga. Voltak egész, fél, negyed és nyolcad jogok. S a téli „cédulahűzáskor" a jogok számok alakjában valósultak meg. Kalapból húzták ki a megszámozott cédulákat, s egy-egy szám egy csoport tölgyet és bükkfát jelentett. Vágás előtt az úrbéri elöljárók bejárták a vágásra kiszemelt erdőrészt, megszámolták a fákat, és annyi csoportba osztották, ahány úrbéri erdőjog volt a faluban. S a fák törzsén baltával lehántottak egy tenyérnyi helyet, és a friss sebre piros vagy kék ceruzával ráírták annak a csoportnak a számát, amelyikbe tartozik. Nem volt minden facsoport egyforma és azonos értékű, voltak jó és kevésbé jó cédulák, de a húzás demokratikusan történt, és á szerencsétől függött, hogy ki húz ki jő cédulát, és kinek jut gyengébb cédula. S az emberek nem fákról, csak cédulákról beszéltek. Morvái apját a front utáni második télen nagy szerencse érte: kihúzta azt a cédulát, amelyre az erdők legöregebb tölgyfája jutott. A veterán nyolcvan-száz éves lehetett, messze kimagaslott az erdőből, és törzsét három ember is alig érte át. Ágai közepes fák törzséhez hasonlítottak. Apja cédulája legjobb volt az összes közül. Még ma is emlékezett rá, hogyan vágták ki az óriást. Két napig ásták a tövét, amíg felfedték az összes főgyökerét; combnyi vastag gyökerei voltak az öreg tölgynek. S amikor 237.