Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

Most a pisztoly eszébe juttatta a régi történetet, mosoly­gott rajta; jó, bogy akkor inem voillt kéznél a sörétesre kifúrt orosz puskája; abban az időben a szőlőhegyen tartotta a hajlok padlásán, esti lesekre járt vele holdtölte idején. Ha kéznél van, talán valami szamárságot követ el, és talán nem megy sehová, otthon marad. Most traktoros volna, vagy brigádvezető a szövetkezetben, volna három gyereke. S azóta Marikának imár elnehezült a teste, gyereklány melle megnőtt és lággyá vált, s üde arcbőrét érdessé cserzette a szél és nap. Bizony, lomha járású, hízásnak induló falusi ember is lehetett volna ezekben az években már Morvái, és soha nem ismerte volna meg Zsuzsát. Kesernyés mosoly­ra késztető, fájó gondolatok voltak ezek, mint amikor éle­tünk alakulásának sokféle be nem teljesült lehetőségére gondoltunk. Milyen törvényszerűségeik valósítanak meg egy lehetőséget? És mi a lehetőség? Nemcsak az önáltató hit játéka, mely elhiteti velünk, hogy másképp is lehetett volna? S a gondolatok más emlékek és történetek láncreakcióját váltották ki Morváiból. így volt, de 1 mi llett volna, ha nem így történik? Mii Illett volna, ha mégis kilövi azt az egyetlen töltényt a forgó pisztolyból ? S érdekes módon minden eset­iben volt egy-két mozzanat, jelenség vagy tény, mely ha nincs, vagy ha nem úgy allaikul, ahogy alakult, akkor ő most más ember volna. De hát lehetünk mások, mint arnik va­gyunk? Egyszerre megnyugvást érzett. Jól van így, ahogy van, a forgópisztolyt betette a notesz mellé az oldalzsákba, és lement a padlásról. Váratlanul jött kényszerűséget érzett, hogy levelet írjon Török Ilonának, aki tiszta érzésekkel és őszintéin gondol rá, akinek jelent valamit. Ivott egy keve­set a vodkából, papírt és borítékot keresett. A láthatár széléről reggel óta kékesszürke felhők nyúl­tak hosszú ujjakkal a falu fölé; most még csak hosszú csí­kok, de mögöttük, hátországként, tömött borulat húzódott nyugatnak. Némelyik előrenyúló csík merészen ráfolyt a nap felhevült arcára, aztán mintha megrettent volna ön­nön merészségétől, visszahátrált és elenyészett. De a tá­BIRLIOmCA HUNGARICA Samaria - Somorjí; - í rnorín

Next

/
Thumbnails
Contents