Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág
Szabadesés
Elhallgatott, mert ráébredt, hogy olyat mondott, amit nem kellett volna, s így Morvái soha nem tudta meg, mit mondott róla a főszerkesztője a nyomozónak. Rövid jegyzőkönyvet írattak vele alá: a szervezkedésről nem tud, irredenta dalokat nem énekelt, az Árpád apánk nem irredenta dal... Átfutotta és aláírta. — Mehetünk... hazaviszem kocsin. Miattunk ne csatangoljon éjszaka az utcán. Anyagi kára nem származik abból, hogy magunkkal hoztuk? — Nem vacsoráztam, és érvénytelenné vált a vacsorajegyem — felelte mogorván. Hazudott, mert nem volt vacsorajegye a menzára. Kíváncsi volt, mit .mond erre a nyomozó. A nyomozó elővett egy tízkoronást, és feléje nyújtotta. Morvái meghökkenve bámulta — Júdás harminc aranya szimbolikusan, gyűrött tízkoronás képében —, és nem nyúlt a pénzért, de a nyomozó a zsebébe dugta, mielőtt tiltakozhatott volna. A Skoda-Sedan hatvanassal robogott az utcán. Morvái furcsa megelégedettséget és kétes büszkeséget érzett, hogy a hatalom érdeklődött iránta, megkísértette, s ő becsületesen viselkedett. A nyomozó ajánlata most teljes jelentőségében és értelmében állt előtte: besúgásra kérték fel, megfelelő lelki előkészítés után, s a főszerkesztője tudott a dologról. Nincsenek jelentéktelen dolgok az életben, ez a kihallgatás sem volt jelentéktelen, és a kérdések sem voltak kicsinyesek, nincsenek kicsinyes kérdések és válaszok. Mély alagutat látott az éjszakában, kétoldalt gyenge fények világítanak, s az alagút végén ott van a megsemmisülés. Külön dimenzió ez, nem érzett félelmet az alagúttal szemben, bár tudta, hogy az előbb benne járt, komolyan megérintette a veszély szele, de megmenekült. A nyomozó figyelmeztette, hogy erről az éjszakáról a saját érdekében senkinek ne beszéljen, barátságos és jóindulatú volt hozzá, és az arcvonásain felváltva vonult át a homály és a fény. Az autó elrobogott a város felé. Morvái megvárta, amíg eltűnik az utcasarkon. A Nagyasszony pongyolában állt az ajtóban. Várta. — Visszaengedték, szerkesztő úr? Nincs veszély? 197.
