Duba Gyula: Szabadesés, Vajúdó parasztvilág

Szabadesés

ban sokat beszélteik és olvastak a burzsoá nagypolgárról, aki a (szocializmus esküdt ellensége, s most itt ül előtte egy burzsoá nagypolgár, rángó arccal panaszkodik, és fe­ketével (kínálja őt. A Nagyasszony egészein ártatlan nagypolgárnak látszott, ahogy beleveszett a fotelba, kövérkés kezét a Ikarfán nyug­tatta, kerek arca két válla közé süllyedt, és tokája szétfolyt a mellén; szánalmas, fehér bőrű, beteges öregasszony. Most •kissé 'kelletlenül és türelmetlenül nézte, a sok panaszával kényelmetlen volt a társasága. A panaszkodó emberrel úgy vagyunk, hogy elismerjük az igazát, bólogatunk helyeslé­sül, tálán sajnáljuk lis, de tudjuk, hogy nem segíthetünk raj­ta, s ezért haragszunk rá: felkavarja a nyugalmunkat, és rá­döbbent t ehet etlenség ün kr e. — Ezért haragszik a kommunistákra, asszonyom? — Ezért. Hangoztatják, hogy minden ember egyenlő, és elveszik az ember házát és minden vagyonát, amiért egész életében dolgozott. A villánkban egy kommunista lakik, par­tizán volt, harcolt, hogy villát kapjon. — Nem azért harcolt! — Morvái elhallgatott. Nem azért harcolt az a partizán, bizonyára másért harcolt, de azt már rendjén valónak tartotta, hogy az élete kockáztatásáért vil­lát (kapjon. És megkapta Széplaky magyar burzsoá nagypol­gár négyszobás villáját. Ha Széplaky nem magyar nagypol­gár, nem kapja meg a villáját, aikkor másik villát kap. És otthon Öregmama sárgán és erőtlenül fekszik az alacsony, gerendás szobában, és azt mondja: A kommunisták elvet­ték a földemet. Nem vették el, mondja ő, a föld a szövet­kezetben van, apám dolgozza meg... De a termés nem az övé. Fizetést kap, mint valamikor a szolgalegény ... Szolga lett az apád ... Mozdulatlanul fekszik Öregmama az ágyban, szikkadt, csontos teste felett alig púposodik fel a takaró, nyugtalan az ágyban, panaszkodik, nem akar feküdni, dol­gozni szeretne,, az az ő életeleme, ha nem dolgozik, úgy érzi, nem léi. De a lába elvékonyodott, keze erőtlenné vált, és keze fején kétszeresére dagadtak az ereik, olyanok, mint egy plasztikus térkép folyói, melyeik saját szintjük fölé dombo­rodtak. Az öregekkel inem lehet vitatkozni, életük értelmétől 178.

Next

/
Thumbnails
Contents